SÁROSI János, Sárossy; kissárosi

? † 1706: földbirtokos, ítélőmester, követ. – Felesége: Tóth Borbára († Szőkefalva, 1699. aug. 21.). Leánya Ilona, az unit. egyház egyik első főgondnokának, Vargyasi Daniel Péternek a felesége, aki a javait örökölte. Másik lányuk, Zsófia gr. Haller János gubernátor felesége, idősen áttért a katolikus vallásra, megvonta a szőkefalvi unit. egyháztól az apja, S. János által tett dézsmaalapítványt és a szőkefalvi templomot is átadta a katolikusoknak. – Apafi Mihály uralkodása alatt, Küküllő megye ogy.-i követe, majd portai követ (1687), és végig az ország ítélőmestere, a guberniális korszak főcomissáriusa. A feleségével Tóth Borbálával a Nyárád mentén nagy birtokokat kapott, leginkább Szőkefalván éltek, ahol az unit. egyházról nagylelkűen gondoskodott. Éppen úgy az unit. egyh. patrónusa volt, mint a pókai Sárosiak. A nyárádszentmártoni unit. eklézsiának (1693. márc. 22.) egy ezüst-aranyos lábas-fedeles poharat ajándékozott, majd a felesége is (1699) húsvét táján egy szép nagy abroszt adott, amelyet az egyháztól több más úrasztali felszereléssel együtt elloptak (1710).
Irod.: Csíkfalva; Kénosi–Uzoni 2.; Pókai Sárosi János végrendelete (1706) = Kelemen Lajos 2006.