SÁROSI János; Sárossy, pókai, szentlászlói

1633., † 1710 k.: földbirtokos, generalis perceptor, főkirálybíró, ítélőmester, követ. – János és Ózdi Zsuzsánna fia. Felesége: Ébeni Zsuzsa Erdőtelki Miklós özvegye († 1685. dec. 28.), 2. Inczédi Erzsébet, akinek révén rokonságba jutott Apafi fejedelem feleségével Bornemisza Annával. – Kortársa Kissárosi S. Jánosnak, akivel gyakran együtt szerepelt. Marosszék fiskális direktora (1660). Az ogy. rábízta az egész ország portai adójának beszedését (1672) Mv. központtal. Ott volt a székelyek részéről abban a Portai követségben, amelyet kissárosi Sárosi János vezetett (1691–), ítélő mester; gub.-i tanácsos (1694–) főhadbiztos Erdélyben (1697–), a bécsi udvar érdekeinek teljes kiszolgálója volt az ország kárára. Mint regalista (1688–) részt vett az országos ügyek intézésében. Bizonyságot tett a székelyek főtisztjeivel és követeivel együtt arról, hogy a székelység adó alá vetése ellen az udvarhoz terjesztetett folyamodványt közös egyetértéssel szerkesztették és teljes egyetértésben működnek továbbra is (1702). Marosszék főkirálybírója (1699–1710), ebben a tisztségében érte a Rákóczi szabadságharc. Első felesége Ébeni Zsuzsanna egy ón kannát ajándékozott a templomnak. Megvan a nyárádszentlászlói templomban a padja (1707-ből). Végrendelete fennmaradt (1706, amikor 73 éves volt). Buzgó vallásos unitárius volt. Ő adta a nyárádszentlászlói unit. egyháznak azt a szép aranyozott ezüst poharat, amely ma is megvan. Egyháza iránti szeretetét utódainál is biztosítani akarta. Ez a célja nem egészen sikerült mert fia S. János r. kat. lett (1747).