SÁRPATAKI Márton, Sarpataki, Saarpataki, Sárpataky, Nagy Márton

Marossárpatak? † 1680.: prókátor, ítélőmester. – Apja Nagy Márton jobbágy. Felesége a dellői Jármi Erzsébet. Gyermekeik: 2 fiú és 2 lány. Egyik leánya Rebeka, br. Korda Zsigmondné; fia Márton József († 1727) katolizált gr. címert nyert és Keresztesre változtatta a nevét. Sombereki Istvánné Mindszenti Krisztina udvarbírója. Két tehetséges fiát Mártont és Lászlót minden bizonnyal külföldön taníttatta. Márton neves prókátor, a kisebbik kancellária íródeákja (1638–42), gr. Csáky Istvánné Mindszenti Krisztinától felszabadító levelet és egy belső telket kapott (1649. dec.15.) és felvette a Sárpataki nevet. II. Rákóczi György fejedelem idején fokozatosan haladt előre a ranglétrán: lófő, fiskális direktor – Erdély főjegyzője (1653–56),Ugron András főpénztáros mellett a különleges adók kezelője, az ország ítélőmestere (1660–77), majd tanácsos. Korának legismertebb és legjelesebb jogásza volt. Öreg korában visszatért Sárpatakra, magányosan élt. Családja valószínűleg kihalt. A sárpataki ref. egyház áldozatkész támogatója volt. Újraöntette (1669) a templom régi harangját, mivel az megsérült, amikor a török támadások idején a templomot felégették. Halála után a régi ref. templom kriptájában temették el. Kőbe vésett címeres emléktáblája ma az új templomban látható az északi falba beépítve.
Irod.: Ifj. Biás István. (Genealógiai Füzetek, 4, 1906); Boér Hunor: A Magyar Autonóm Tartomány Múzeumainak Kollektív Tanácsa (1956–1957) = Maros megyei m. 3.; Csáki Árpád: Kendi János, Apafi Mihály fejedelem ítélőmestere = Pál-Antal – Simon; Léstyán – templomok; Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007).