SÁRPATAKY, sárpataki család

Erdélyi nemesi család, mely elő- és vezetéknevét a marosparti Sárpatak helységről vette. A család előbbi vezetékneve „sárpataki Nagy” volt. Sárpataki Nagy Miklósnak fia I. Márton és János, amaz a híres ügyvéd, majd kir. ügyigazgató és ítélőmester csak Sárpatakynak írta nevét, utóbb pedig grófságot szerzett (1709. aug. 16), majd nevét Keresztesre változtatta várhegyi előnévvel (1718. júl. 20). E néven virágzott ivadéka három nemzedéken, míg a múlt században leányágon is kihalt. Mártonnak oldalas rokon ágazata azonban máig él Sárpataki néven, és nevezett Mártont is elődei közé számítja. Ez ág egyik előde S. Mihály kolozsvári ref. lelkész volt, és „Noé bárkája” című munkáját 1681-ben kiadta Kv.-on. Ezen ágazat törzse István, ki I. Apaffy Mihálytól Felső Fejér megyei Sárpataki birtokára új adományt nyert; I. Eleknek fiai közül György Alsó-Fejér vármegyénél kezdte hivatalos pályáját, már 1794-ben ott aljegyző volt, 1815-ben már főszolgabíró, utóbb kir. tanácsos és kir. táblai ülnök, testvére Lőrinc Felső-Fejérben főbíró; Elek a kincstárnál szolgált. Ez ág kihalt. I. Zsigmond ágán a két végső nemzedék IV. Zsigmond, ki 1862. okt. 6-án múlt ki, és János (nőtlen), mindketten Alsó-Fejér vármegyének 1848. év előtt törvényszéki ülnökei voltak, és az ellenzéki pártnak erélyes hívei. Ugyane család ivadékai voltak e század elején Zsuzsanna bérivói Bóér Antalné és László, 1815-ben Torda megyének alsó járásában árvaszéki bíró. Egy ág megtartotta a régi nevet, és sárpataki Nagy névvel él. Címerpecsét és leszármazási adatok a gr. Teleki-levéltárban Mv.
Irod.: Kempelen; Nagy Iván.