SASZET Győző

Havadtő, 1901. máj. 17., † Nagyvárad, 1981. máj. 30: népművelő, költő. – Tanítói oklevelét Nagyenyeden szerezte, majd Kv.-on kántor és lévitalelkészi vizsgát tett (1920). Szórványlelkészi és lévitalelkészi pályáját Aranyosgerenden kezdte, majd Érhatvanban, Kisnyégerfalván és Biharpüspökiben folytatta. Egész életpályáját missziós feladatnak tekintette, az anyanyelvi kultúra ápálására kötelezte el magát. Alkalmi és ünnepi műsorokat szervezett, maga is írt darabokat. Azok nagyrésze a háborúban elvesztek. Csak az Aranykampó, Vér és lélek c. színművéről tudunk. Arany ekével szántok c. verse a Magyar Nép pályázatán díjat nyert (1941). Vallásos versei az Istenes énekek c. kötetben jelentek meg (Nv., 1939). Két elbeszélése a nagyváradi Ref. Könyvtár füzetes sorozatában jelent meg: Julika lelke, Áldozatok (1938–39). A Királyhágómelléki Egyházkerület Ref. Jövő c. képes családi néplapja gyermekrovatát Győző bácsi néven szerkesztette (1936). – F. m.: Antológiában: Istenes énekek (Berde Mári. Orth Győző, Róth Jenő gondozása, Nv., 1939).
Irod.: RMIL.