SCHELL István, br.

Bp., 1910. ápr. 8., † Bécs, 2002. febr. 28.: jogász, gyártulajdonos, földbirtokos. – Felesége: 1. sárdi gr. Somssich Mária. Esküvő Kiskend 1932. júl 30., elváltak Mv. 1959. nov. 6.; 2. br. Reichlin-Meldegg Gabriella (esküvő: München, 1969. márc. 10.). – A jogtudományok doktora. Szentdemeteren birtokos, közbenjárására 30 000 pengő segélyt kapott az egyház, amiből az árvízkárosultak és a nagycsaládosok házépítését segítették, 10 új házat építettek fel (1941). A kat. egyházközség főgondnokává választották, amely tisztséget betöltötte lemondásáig (1943. febr. 21. – 1945.). A Nemzeti Kaszinó tagja (1938–). Mv.-re Kiskendről hurcolták kényszerlakhelyre (1949. márc. 2–3.), itt fuvarozó szekeresként kereste a kenyerét. Az 1956-os események kapcsán, fegyveres lázadás előkészítése vádjával letartóztatták (1957. nov. 24.). A Szoboszlai-perben életfogytiglani börtönböntetésre 25 évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélték (1958. máj. 30.). Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon és Szamosújváron raboskodott és amnesztiával szabadult (1964). Németországba emigrált (1965). Haláláig Münchenben élt.
Irod.: 1956 Erdélyben; Bartos 2012; Bottoni 2006; Castellum Értesítő (2002, 7. sz.); Gudenus; Marosi-KZST; Maros-küküllői főesp; Mikó; Nagy-Bodó Tibor: Az erdélyi Schell-udvarház és a románkori templom (Központ, 2016. ápr. 21–27.); [Nekrológ] (Nú., 2002. márc 5.); Tófalvi 1.; Tófalvi Zoltán: A Szoboszlai-per (Székelyföld, 9. sz., 2006).