SCHLOSSER Karl Franz, §

Temesvár, 1912. márc. 15., † Szászkézd, 1984. ápr. 13.: ev. lelkész, akadémikus. – Teológiát végzett Berlin-, Bécs-, Lipcse- és Tübingenben (1930–36). Vikárius lett Leblangban (1936–), azután Brassóban, ahonnan Szászkézdre került (1939. nov. 1.–). A Presbitérium kérésére ott pappá szentelték (1939. nov. 8.). Nehéz időszakban ért Szászkézdre, 165 szász férfi volt katonai szolgálatra besorozva, majd kitört a II. vh. Az otthon maradott férfiakat, köztük a lelkipásztort is elhurcolták Oroszo.-ba kényszermunkára (1945–). Távollétében felesége, Dora Schlosser látta el a lelkészi teendők egy részét: megtartotta a vallásórákat az iskolában, gondoskodott a levéltár megmentéséről. Férje szerencsésen hazatért (1945. dec). Az orosz lágerben megtanult oroszul, így tudott kommunikálni az őrökkel és a láger vezetőivel, akik az ő közbenjárására hazaengedték a beteg és nagyon fiatal foglyokat. A háború után lelkészként segített a szász közösségnek az új rendszerbe való beilleszkedésnél. Javításokat végeztek a templomon, bevezették az elektromos áramot, de falustársainak kivándorlását nem tudta megállítani, azok tömegesen Németo.-ba telepedtek át, egyik ok a földjeik elvesztése, a kollektivizálás volt. Egy autóbusz balesetben megsérült, sebét nem tudtak még kezelni akkor, belehalt.
Irod.: Saschiz.