Segesvár, 1734. ápr. 9., † Medgyes, 1821. jan. 16.: ág. ev. lelkész, apja Sch. András szíjgyártó és városi tanácsbeli volt. – Sch. nyolcéves korától két évig szüleivel Berethalomban lakott, azután ismét visszatért Segesvárra, majd a nagyszebeni gimnáziumban tanult (1754–), a vizsga letétele után pedig Knoblauch Keresztély kereskedő segítségével az erlangeni egyetemen (1758–61) folytatta teológiai tanulmányait, hol magisteri oklevelet nyert. Hazájába visszatérve Bauszner Sámuel fiánál volt nevelő, akit aztán külföldi egyetemre kísért (1764–65). Beutazták Németország városait, majd Csehországon és Magyaro.-n át visszaérkeztek Nagyszebenbe. Ekkor megválasztották kv.-i ág. ev. lelkésznek (1765–), hol a szószéken a szász nyelvjárás mellett a tiszta németet hozta szokásba; medgyesi lelkésznek választották meg (1783–), itten kilenc évig syndikus (1784–), a medgyesi káptalan dékánja volt (1797–1807); élete utolsó éveiben a superintendensi teendőket is végezte. – F. m.: Disputatio theologica de vi et efficia scripturae sacrae, quam … praeside …Joachim Ehrenfried Pfeiffer publicae eruditorum disquisitioni submittit auctor et respondens (Erlangae, 1761); Trauerrede auf den Tod Mariae Theresiae. In der evang. Kirche zu Klausenburg unter einer ansehnlichen Versammlung aus allen Ständen gehalten am 31. Dezember 1780. und auf Verlangen herausgegeben. (Klausenburg, 1781.); Christliche Predigt und Trauerrede auf den Tod Josephs II. In der evang. Stadtkirche zu Mediasch gehalten den 25. April 1790. und auf Verlangen herausgegeben. (Hermannstadt).
Irod.: RMK III/18. sz.; Szabó–Szögi; Szinnyei.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE