SCHULLER, Johann Georg

Szászbogács, 1763. dec. 6., † 1840. jan 13 Nagycsűr (Szeben) (más források szerint: 1830. jan. 10.): ág. ev. lelkész, apja Sch. Kristóf lelkész volt. – Tanult Valdhidon, majd két évig a medgyesi gimnáziumban és ugyanannyi ideig a mv.-i Ref. Kollegiumban, Nagyszebenben, majd az erlangeni (1782) és a göttingeni (1783) egyetemet látogatta. Öt évi külföldi tartózkodása és még Berlinben a kir. könyvtárban töltött öt hónap után visszatért Nagyszebenbe, innen nevelőnek ment Rosenfeld András báró, a munkácsi kerület cs. biztosa házához Ungvárra. Két évi nevelősködése után a lőcsei gimnáziumhoz nevezték ki tanárnak. Midőn ezen tanári állás II. József császár uralkodása alatt megszűnt, Sch. a kritikai bölcselet tanulmányozása végett a lipcsei egyetemre ment; innen egy év múlva Nagyszebenbe hívták meg a bölcseleti tanszékre, egyszersmind a conrektori állásra (1790–). Hét év múlva Nagy-Disznódon (1797–), majd Nagy-Csűrön (1810–) választották meg lelkésznek; ezenkívül a nagyszebeni káptalan dekanátusi hivatalát is elvállalta (1817–25). A Schuller Johann-ház Szászbogácson épült (1773), „A” kategóriába tartozó műemlék. Kézirati munkái: Siebenbürgisch-sächsisches Idiotikon; Schulplan für die Gymnasialschulen der Sachsen in Siebenburgen.
Irod.: Szabó–Szögi; Szinnyei; Valori mureşene de patrimoniu.