Nyárádselye (vagy Nyárádremete), 1610. k., † Huszt, 1668.: ref. lelkész, egyházi író, orvos. – Nehéz gyermekkora volt. A debreceni ref. kollégiumban, majd a franekeri egy.-en tanult. Teológiát Leidenben végzett (1634). Orvosi képzettséggel is rendelkezett. Hazatérése után Huszton lelkész (1640–), esperes (1643–), Gyulafehérváron II. Rákóczi György erdélyi fejedelem udvari papja lett (1652–) és elkísérte a fejedelmet a lengyelországi hadjáratba. Rákóczi balvégzetű lengyelo.-i hadjáratát követően (1657) rövid ideig tatár fogságban volt. Rákóczi halálát követően élete végéig Huszton prédikátor volt (1658). Értett az orvosi tudományokhoz is. – F. m.: Temető kert (Nagyvárad, 1655); Úti-társ (Nagyvárad, 1657); [Versei] (Régi M. Költők Tára, XVI. sz., 9. Bp., 1977). Irod.: Koncz József: S. B. I. levele Teleki Mihályhoz 1663. szept. 8. (Prot. Közl., 1888); Nyárádremete; ÚMÉL; ÚMIL; Weszprémi.