SENNYEI Pongrác, de Kis Sennye

? †?: tanácsúr, erdélyi kancellár, főparancsnok. – A székely hadak generalis capitaneusa, főparancsnoka volt (1597–98). Az erdélyi rendek nevezetes iratát, amelyben Basta és a rendek felszólították Mihai havasalföldi vajdát, hogy vonuljon ki az országból Havasalföldre, Basta és a kormánytanács hat tagja is aláírta: Csáky István, Tholdi István, Bodoni István, Sennyei Pongrác, Bornemisza Boldizsár, Alárdi Ferenc, Mindszenti Benedek és a rendek 148-an (Vidombáki tábor, 1600. okt. 6.). Bastának a dési táborban főtanácsadója volt (1601), minden vagyonát a császár ügyének áldozta (1602). Rudolf császár utasította Bastát, hogy segélyezze őt és Haller Gábort, míg elfoglalt erdélyi jószágaikat vissza nem kapják (1602. márc. 28.). Hűsége jutalmául Basta neki adta Zilah városát addig, amíg a császártól más jószágot kap (1602. jún. 14.), kárpótlásul a székelyeknek átadott birtokaiért megkapta Gyalu várát (1602. júl. 20.), 13 falut, még hat falut és két birtokrészt adományozott neki (1603. szept. 15.), valamint több hűtlen nemes jószágait, pl. Szentdemeter, Oláhzsákod, Magyarzsákod, Zágor, Székelyvécke falvaiban (1604. febr. 24.). Rákóczi Zsigmond fejedelem régi birtokában megerősítette (1607. máj. 25.).
Irod.: Basta; Pál-Antal 2002.