SÉNYI László Árpád, § nagyunyomi

Brassó, 1874. febr. 12., † Mv., 1949. máj. 5.: cs. és kir. kamarás, író, lapszerkesztő, irodalomszervező, főszolgabíró, a KZST főtitkára. – Testvérei: S. Péter, felesége Baratta-Dragono Margit br.-nő; Aglaja Botka Lászlóné; Amália gr. Pongrácz Ágostonné; Alice Guáry Miklósné; S. Sándor, felesége: Oswald Josefa; S. István; nagyunyomi S. Béla, nagyunyomi földbirtokos, Vas vármegye törvényhatósági bizottságának tagja (1839? – Nagyunyomban, 1917. dec. 4.). Felesége: gr. Toldalagi Anna (Koronka, 1861. jan. 21. – Mv., 1932. márc. 8.). Sógornői: maksai Máriaffi Lajosné, nagyercsei Toldalagi Rosalie gr.-nő csillagkeresztes hölgy; gr. Toldalagi Lászlóné zeykfalvi Zeyk Élise br.-nő. – Érettségizett a kv.-i R. k. Főgimn.-ban, majd a kv.-i egy.-en jogtudományi, doktori oklevelet szerzett (1897) és ott vm.-i tisztviselő, majd a Mv. székhelyű Marosi alsó-járás t. főszolgabírója volt (1918-ig), császári és királyi kamarás. Nem tette le a vármegyénél az esküt (1919), és ezért elvesztette állását, ettől kezdve csak alkalmilag jutott keresethez. Az Erdélyi Társaság. c. kéthetente megjelenő folyóirat alapító szerkesztője (1921–), a Székely Napló felelősszerk. (1922–27), a Székelyföld felelős szerk. (1931–), a kv.-i Ellenzék tudósítója sok éven át. Felesége, Toldalagi Anna gr.-nő halála után (1932) Molter Károlyék Köteles Sámuel utcai koll.-i tanári lakásában bérelt lakrészt, ahol haláláig élt. A mv.-i KZST tagja (1923. márc. –), főtitkára volt haláláig, illetve a megszűnéséig (1928. márc. 19. – 1949). Kemény János elnöksége és Sényi főtitkársága alatt élte a KZST a legeredményesebb korszakát (1928. márc. 18. –). Az Erdélyi Helikon mv.-i tagjai közt szerepelt (1930). A KZST főtitkáraként hivatásának tekintette, hogy az irodalmi élet központjává tegye Mv.-t és kiemelje kisvárosi elszigeteltségéből. Neki köszönhető a társaság fellendülése a két vh. között, rendszeres felolvasó- és előadóesteket szervezett. Szerkesztésében jelent meg a KZST Ünnepi Könyv a Társaság fennállásának 50. évfordulójára. A társasággal kapcsolatos minden iratot, kéziratot, cikket, műsort, meghívót, levelezést, kritikát stb. összegyűjtött. Hagyatékát Miskolczy Dezső prof. a Teleki Tékának adományozta. (Miskolczy második felesége is Toldalagi gr.-nő volt). Marosi Ildikó rendezte sajtó alá ezt a hagyatékot. Gondot fordított az erdélyi m. irodalom tárgyi örökségének megőrzésére is. Sírkövet emeltetett Sipos Domokosnak, emléktáblát állíttatott Petelei Istvánnak, ereklyeszekrényt szerzett Bolyai János kallódó koponyájának, támogatta az induló tehetségeket, írókat, zenészeket, megmentette Salamon Ernő kéziratos hagyatékát; megmentette a koronkai Toldalagi grófok könyvritkaságait. A háború után egyike a Salamon Ernő Népi Athenaeum, a Tolnai Lajos Népi Koll. alapítóinak, majd ott volt a Székely Színház alakuló ülésén. Sokrétű tevékenységében fontos helyet kapott az újságírás. Számos újságban, folyóiratban közölt: Székely Napló, Székelyföld, Ellenzék, Pásztortűz, stb. Egyetlen végakarata volt: halálával szűnjön meg a KZST. – F. m.: szerk.: Mert mi nem félünk! = Ünnepi könyv: Félszázados jubileuma emlékéül kiadta a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság főtitkára, Sényi László szerkesztésében (Mv., 1930); Erdélyi hírmondók: Emlékkönyv. a mv.-i KZST. orsz. vendégszerepléseiről 1942. év tavaszán. (Mv., 1942), illusztr.: Kiss Menyhért: Versek (Bp., 1907).
Irod.: Adamovits S.; Almanah Tg. M.; Bustya Endre: Babits Mihály levélváltása S. L.-val (Irod.tört. Közlm., 1967); Czirják; Csepreghy 2010; Csepreghy A. – Cs.H.; Dsida; Fülöp–Ferencz; Gyászjelentő; Időtár 3; Marosi-Helikon; Marosi-KZST; MÉL; MIIB; Molter 1., 2., 3.; Mv. és Vártemploma; Ökrös; Pálmay; RMIL; Sőni Pál: S. L = Írói arcélek (Buk., 1981); Székelyföld (2004, 10. sz.); ÚMÉL; Visnai.