SIMÓ Attila, §

Iszló, 1916. jún. 2., † Szászrégen, 1995. szept. 19: unit. lelkész. – Mv.-en érettségizett a Ref. Koll.-ban (1936); Kv.-on egyetemista a természetrajz-földrajz szakon (1936–38), majd az Unit. Teológiai Akad.-án szerzett lelkészi oklevelet (1943). Balatonlellén népnevelési vezetőképző (1940), Kv.-on és Kassán tábori lelkész (1941–42), Kocsordon lelkész (1943–44); Kv.-on, ill. a szovjet harcvonalon tábori lelkész (1944–45); szovjet hadifogságba esett (1945); a nyárádszentmártoni egyházközség lelkésze (1946–83). Szeidl Ferenc és Mesnyi János mesterekkel megjavíttatta a szétlőtt orgonát (1948). Sok javítást végeztek a templomon és körülötte, új harangot öntettek bevezették a gázt (1949–74). Beszolgált Búzaházában is, és itt a templom mellé tornyot építtetett (a II. vh. után). Nyárádszentmártonban megalakította a fogyasztási szövetkezetet (1948), amelynek első elnöke is volt. Javaslatára megalakult a Csíkfalvi Unit. Társegyházközség 1949). A templom és az egyház történetét hagyta az utódokra. Cikkei: Unitárius Közlemények. – F. m.: szerk.: Kovács Lajos: Imakönyv (Kv., 1963).
Irod.: Bodolai Gyöngyi: 725 év a jövőért (Nú., 1996. nov. 12.); Csíkfalva; Kelemen; Kelemen Imre; KKACs; [Nekrológ] (Nú., 1995. szept. 21.).