SIMON Endre, csekefalvi

Havad, 1895 † 1973: ref. lelkész. – Nagyapja Elek az 1848-as szabadságharc vitéze volt. Felesége: Hegyi Jolán (1903–1958). Tanulmányait Mv.-en, Szászvároson és Kv.-on végezte. Az első világháborúban az orosz és román fronton harcolt hadnagyi rangban, megsebesült. A II. o. ezüst, bronz v. érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetettje volt. – Mint segédlelkész 2 évig Dicsőszentmártonban tevékenykedett, ahonnan Szentgericére került (1925–33), ahol 8 évig volt rendes lelkész, majd Nyárádszentimrére került (1933–) Székelybőben szolgált (1943–50). A rendszerváltozás után 2 évi börtönbüntetésre ítélték, amiből 7 hónapot töltött le, majd 30 napig tartották fogságban m. zászló miatt. Utolsó szolgálati helye Bede-Szentháromság (1949–1965)
Irod.: Csáky; Papp–Szente; Ref. egyetemes névtár; Székelyföld í. k.; Szentgerice.