SIMON Károly

Mv., 1913. jan. 3., † Kv., 1998. jan.: tanár. – Érettségizett a mv.-i Ref. Koll.-ban (1932). A kv.-i Ferdinand TE filozófia-szociológia, román nyelv szakán tanári oklevelet (1937), a szegedi Országos Tanítóképző Intézetben tanári bizonyítványt szerzett (1942), a Bp. Országos Levéltárban főlevéltárnoki szakképesítést nyert (1942–43). Kv.-on bölcsész-nevelés- és társadalomtudományi doktori oklevelet nyert (1945). A kv.-i Ref. Koll. filozófia, román, jog tanára (1937. szept.1. – 1941. dec. 20.); filozófia, jog óraadó tanár a Kv.-i unit. koll.-ban (1938. szept. 1. – 1940. szept. 1.); Kolozs vármegye főlevéltárnoka (1941. dec. 20. – 1946); a tanítóképző igazgatója (1946–51); a gyógypedagógiai iskola tanára (1951–75). Magyarra fordította és alkalmazta a buk.-i egyetem lélektani laboratóriuma kiadásában megjelent összes lélektani kérdőívet és tesztet, ezeket használták az összes magyar tannyelvű iskolában a tanulók egyéniségvizsgálatánál. Neveléslélektani, társadalomtudományi írásai, cikkei, tanulmányai: az Erdélyi Fiatalok, Keleti Újság, Ellenzék, Protestáns Tanügyi Szemlében. Az EME, a M. Pszichológiai Társaság, az Országos Középiskolai Tanárok Egyesületének tagja. – F. m.: A tehetség és a kiválasztásának módszere (Kv., 1945); társsz.: Hogyan tanítsunk (Kv., 1962); Olvasókönyv a magyar tannyelvű süketnéma iskolák IV. osztálya részére (Halászné Mózes Margittal, Buk, 1960).
Irod.: KKACs; RMIL.