SIPOS János, Sifó, Sipos I. János

Sepsiszentgyörgy, 1927. szept. 11., † Mv.,  1988?: tanító, fordító. – Igazgató-tanító volt Mezőbergenyében, majd tisztviselő a mv.-i Loto-Pronosport vállalatnál. Ellenforradalmi tartalmú versek forgalmazásával vádolták. Bűne, hogy horthysta tiszthelyettes volt, bebörtönözték (1945–49.-ben szabadult), de azután is folytatta ellenzéki tevékenységét, még lopással is megvádolták. Letartóztatták (1961. jún. 30.) a mv.-i szekuritátén borzalmasan megkínozták és a MAT Katonai Ügyészsége a rendszer elleni ténykedés vádjával állította bíróság elé. 20 évre ítélték. Szabadulása után (1964. jún. 23.) Mv.-en élt. Fordítói irodát működtetett Mv.-en (1989 után). A volt politikai foglyok szövetségének alapító tagja, az Emberjogi Liga országos elnöke, a Memória Alapítvány ügyvezető titkára. Leleplező cikkei, amelyeket mint volt 8407 sz. politikai fogoly írt, a Nú.-ban olvashatók: Hóhérok és áldozatok (1991. dec. 18.; 1991. dec. 19.); Nyíl levél Románia elnökéhez (Nú., 1992. aug. 13.); Egy volt politikai fogoly üzenete (Nú., 1996. ápr. 4.); Diverzió és valóság (Nú., 1996. okt. 2.); Emberek az embertelenségben (Nú., 1996. dec. 17.).
Irod.: 1956 Erdélyben; Áldozatok; Bartos 2012; S. J.: Hol van, Feigel kapitány úr? (Nú., 1991. okt. 3.).