Marosszentkirály, 1799. márc. 20., † Nagykend, 1855. ápr. 22.: ref. lelkész. – Iskoláit Nagyenyeden, majd Bécsben végezte. Felszentelése Dézsen történt (1832). A nagykendiek Fogarason hallgatták és hívták meg papnak (1832), ahol haláláig szolgált. Szolgálata ideje alatt zajlott az 1848–49-es szabadságharc, amelyen úgy vezeti át a gyülekezetét, hogy az nagyobb megrázkódtatást nem szenvedett. Az ő papsága ideje alatt gondját viselte az egyházi épületeknek, megépítették a cinterem templomvédő kőkerítését (1836–1839), renováltatta az omladozó tornyot. Sok adománnyal támogatták az egyházat. Az egyházmegye direktornak (1845), majd egyházi főjegyzőnek választotta (1847). – F. m.: Halotti beszéd Porkoláb István felett, 1809. máj. 3. (Sárospatak, 1809); Halotti beszéd toronyfalvi Tornya Klára, osdolai gr. Kun Zsigmondné felett, 1813. dec. 5.); Halotti beszéd toroczkószentgyörgyi gr. Toroczkai Terézia, naláczi br. Naláczi Józsefné felett, 1816. márc. 15. (Kv., 1816). Irod.: Halotti beszédek; Péterfy L.: Kend és egyháza (2000).