Mv., 1887. vagy 1888., † Mv., 1959. ápr. 2: kőműves, polgármester. – Mv.-en végezte az elemi iskolát és kőműves inas (14 éves korától), majd szakmunkás lett. A szocialista eszmék híve volt, majd belépett az építőmunkások szakszervezetébe (1905), Mv.-en részt vett az első tüntetésben (1906. máj. 1.), szervezte és vezette a mv.-i és kv.-i építőmunkások általános sztrájkját (1920), belépett a RKP-ba, melynek megalapítói közé tatozott (1921), bevonták a mv.-i pártszervezet vezetőségébe, beválasztották az egységes Szakszervezetek Országos tanácsába (1923), részt vett az RKP Bécsben megtartott III. kongresszusán (1924). A Romániai Munkások Országos Szövetségének vezetőségi tagja volt, a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja képviselőjelént tagja a városi tanácsnak (1930–31). Üldözéseknek és börtönbüntetéseknek áldozata volt (1925, 1928), a caracali gyűjtőtáborban tartották fogva (1940). 41 alkalommal tartóztatta le a román és m. rendőrség. A háború pusztítása elérte Mv.-et. A kivonuló németcsapatok felrobbantották a város összes hídjait, a petróleumfinomítót, villanytelepet és a cukorgyárat. A szovjet és román csapatok visszaállították a román közigazgatást (1944. szept. 28.), A RKP Maros megyei szervezetének vezetőségi tagja (1944). Mv. alpolgármestere a rom. és szovjet közigazgatás idején (1944. szept. – nov.), majd polgármester a háború utáni nehéz időben (1945. márc. 8. – 52), majd néptanácsi elnök. Több évig Maros megye képviselője a Nagy Nemzetgyűlésben (1948. márc. 28. –), az egyetlen, aki magyarul szólalt fel. Mozgósították a város lakosságát az újjáépítésre: kijavították a cukorgyár villanytelepét, a városi közüzemben megoldották a város villannyal való ellátását, kijavították és újraépítették a felrobbantott hidakat és a Maros-gátat, biztosították a vízellátást, új parkok, kövezett utcák épültek. Az ő idején alakították ki, önkéntes munkával, az egyetem alatti kis szerpentint. Segítette a Kv.-ról Mv.-re áttelepített orvosi egyetem beindítását. Új betonhidat építettek a Poklos-patak fölé (1952–53?), rákerült a felirat „Ez a híd épült Soós József polgármestersége idején”, ezért megvádolták, pártvizsgálat folyt ellene, nacionalistának, m. sovinisztának bélyegezték, félreállították. Az Államosított Lakások Hivatalának vezetője lett (?). Az RMP MAT Bizottságának tagja. Munkásságának elismeréséül több izben kitüntették a RNK magas érdemrendjével, ill. érmeivel. – F. m.: Mv. város polgármesterétől véghatározat: Vágómarha beszolgáltatása a Vörös Hadsereg számára (Mv., 1944).
Irod.: Átalvető (52. sz., 2004. dec.); Bartos 2012; Candidaţii poporului: I. S. (Ardealul nou, 14. mart. 1948.); Crişan; Csifó; Fodor Sándor: Járom az utat… (Nú., 2005. dec. 15.); Fodor–Balás; Fülöp–Ferencz; Gaál Kornélia: Maros-megyei munkásmozgalmi harcosok, akik nem ünnepelhettek velünk (V. Z., 1971. máj. 9.); Időtár 3; Katona Szabó; Molter 2.; S. J.-et nevezték ki Mv. polgármesterévé (Szabad Szó, 1945. júl. 7.); S. J. elvtárs (Népújság, 1950. dec. 1.); S. J.[Nekrológ] (V. Z., 1959. ápr. 3.; 1959. ápr. 4.; 1959. ápr. 5.; St. r., 4. apr. 1959.); Katona Szabó; Vásárhelyi Hírlap (2007. okt.1., 21. sz.).
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE