SZABÉDI László; § Székely László (1933-ig)

Sáromberke, 1907. máj. 7., †Szamosfalva, 1959. ápr. 18. a Házsongárdi temetőben nyugszik: költő, nyelvész, irodalomtörténész. – Nagyapja Rédiger Géza, szabédi unit. lelkész, leánya Emma, Szabédi László anyja. Apja vasutas állomásfőnök, családjával Zernyesten (Brassó vm.) élt (1913 –), majd áthelyeztette magát Kv.-ra, ahol szerény családi házat vásárolt. Felesége: Tompa Margit, Tompa László költő leánya. – A kv.-i Unit. Koll.-ban tanult (1913–25), ahol a Diák c. lap szerk., ebben a lapban lépett Szabédi a nyilvánosság elé – szépprózával és verssel, majd a Remény c. diáklap társszerk, a Kriza Jánosról elnevezett önképzőkör elnöke. Első verseit az Ellenzék c. lap közölte (1925). Az erdélyi unit. egyház ösztöndíjával a strasbourgi prot. teol. akad.-n tanult (1925–27), emellett fizikai munkát vállalt. A kv.-i unit. teol. akad.-n és a Ferdinánd Egyetem bölcsészettud. karán folytatta tanulmányait (1927–35), A különböző karokon látogatott szemeszterek, évek összesítése alapján sikerült egyetemi végzettségét elismertetni (csak 1945 tavaszán). Ész és bűbáj c. kötetének tanulmányai alapján – a filozófiai, a m. irodalomtörténeti és nyelvészeti, valamint lélektani tudományokban való jártasságáért – megkapta a filozófia doktora fokozatot is, summa cum laude minősítéssel (1945). Közben Aradon hivatalnok (1931–32). Gyermekkori kötődése és a Szabéd községben eltöltött időszakok (1930–38) hatására vette fel a Szabédi nevet (1933), és e néven vált ismertté a magyar irodalomban. Az Ellenzék belső munkatársa (1931–38). A Keleti Újság, Pásztortűz, Unitárius Közlöny, Brassói Lapok, az Erdélyi Helikon is közölte novelláit és elbeszéléseit, drámai költeményét, műfordításait és lírai költeményeit. Az Ady Endre Társaság és az ESZME csoport vezetőségi tagja (1933–), népfrontos értelmiségi csoportokhoz csatlakozott (1937–39). A kv.-i Magyar Színház lektor-dramaturgja (1935), állásnélküli (1938), katona a román hadseregben (1939–40), Báré község román iskolájában tanított (1940–), ahol román népköltészeti alkotásokat gyűjtött és fordított. A kv.-i Egyetemi Könyvtárban dolgozott (1941-től) valamint újra lektor és dramaturg a M. Színháznál. A KZST tagjai sorába választotta (1941. jún. 29.). A következő év elején 2000 pengős jutalmat kapott a Baumgarten Alapítvány kuratóriumától. Az utolsó Marosvécsen tartott Helikon-találkozóra kapott meghívót Kemény Jánostól (1942). A Termés c. folyóirat szerkesztője (1942–44), kötetbe gyűjtötte cikkeit és tanulmányait, amely a Termés Könyvek név alatt megindított sorozat első és egyetlen kötete (1943) Ész és bűbáj. Részt vett a népi írók szárszói konferenciáján (1943), a Püski Sándor M. Élet nevű könyvkiadójának kv.-i lektora (1944), sajtó alá rendezte újabb verseskötetét, a Teleholdat. a kv.-i Erdélyi Magyar Tanács tagja (1944. aug.). A M. Népi Szövetség, a MADOSZ egyik vezetője, és ennek kolozsvári lapjánál, a Világosságnál dolgozott szerkesztőként, s a Józsa Béla Athenaeum kiadói osztályának lektora volt. Franciatanár a hóstáti polgári iskolában (1944–45), a Romániai Magyar Írók Szövetségének alelnöke (1945–46), a kommunista párt tagja (1945). Feleségül vette Tompa László leányát, Margitot, ekkor költöztek Sepsiszentgyörgyre, ahol a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója (1945–47), a sepsiszentgyörgyi Népi Egység c. napilap főszerkesztője (1945–47) és a Székely Mikó-Koll. tanára és a Világosság munkatársa. Az Erd. Múz.-Egyes. főtitkára (1948). Visszatért Kv.-ra a Bolyai Tudományegyetemen Világirodalomtörténetet, esztétikát, művészettörténetet tanított, az utolsó években a magyar irodalmi nyelv történetét adta elő. a m. Irodalomtörténeti tanszék vezetője (1952–) az egyetem egyesítéséig a Babeş Tudományegyetemmel, amit helytelenített, majd a megaláztatások, zaklatások hatására öngyilkos lett (1959). Költészetében főként az erdélyi magyarság nemzetiségi és szociális törekvéseinek adott hangot. Az egyetemen irodalomtörténetet, világirodalmat, művészettörténetet, esztétikát, népköltészetet, irodalmi nyelvtörténetet és történeti mondattant tanított. Az EME főtitkára (1948), a színházi tanács tagja, a Nyelvészeti és Irodalomtörténeti Intézet tudományos tanácsának tagja. Versei és elbeszélései, regényei mellett jelentős nyelvészeti és irodalomtörténeti tevékenységet fejtett ki. Nyelvészeti munkáiban a m. nyelv és az indoeurópai nyelvek rokonságát próbálta bizonyítani. Esztétikával és ritmuselmélettel is foglalkozott, esszéket írt, M. Sadoveanu műveit és a román népköltészetet ford. Írásai jelentek meg a Pásztortűz, Unitárius Közlöny, Protestáns Szemle, Hitel, Keleti Újság, Brassói Lapok, Erdélyi Helikon lapjain és az általa szerkesztett lapokban. Baumgarten-jutalom (1942); a Válogatott versek (Buk., 1955) az RNK Áll. Díj 2. oszt. kapta (1957), M. Örökség Díj (posztumusz, 1998) kitüntetettje. Emlékét a szabédi község művelődési háza homlokzatán az In memoriam Szabédi László 1907–1959 feliratú tábla és az épületben az életművét bemutató múzeum őrzi. Az unitárius templom falán a portréját ábrázoló bronz dombormű van. Jézus Krisztus legendája. Keret: A vándorpróféta (Korunk, 1995. jún. ). Minden év májusában, születése hónapjában az EMKE és az unit. egyház megszervezi a Szabédi-napokat. A kv.-i egykori lakásában jött létre a m. irodalmi múzeum (2007). Szabédon az iskola viseli a nevét (2009). – F. m.: Délia (drámai költ.; Cluj, 1936); Alkotó szegénység (versek; Buk., 1939); Veér Anna alszik: (elb.; Bp., 1941); Üdvözlégy, szabadság. Szerk. Jékely Zoltánnal, Kiss Jenővel (költői antológia; Kv., 1942); Ész és bűbáj (tanulmányok; Bp., 1943); Alkotó szegénység (1943); Telehold (versek, műfordítások; Bp., 1944; Buk., 1967); Zöld levél (román népdalok; Kv., 1945); Sokan szólunk (versek, műfordítások; Kv., 1950); A magyar ritmus formái (Buk., 1955); Válogatott versek (Buk., 1955; Versuri alese; ford. Ioanichie Olteanu; Buc., 1956); Nyelv és irodalom (tanulmányok; Buk., 1956); A magyar nyelv őstörténete (Buk., 1958, 1974); Telehold. – Veér Anna alszik (reg., szépprózai írások, műfordítások, kisreg.; Buk., 1967); Kép és forma (tan.; Buk., 1969); Sz. L. legszebb versei (Buk., 1972); A magyar nyelv őstörténete (Buk., 1974); Enyém ez a történelem (vál. művek; Bp., 1980); Rózsahullatófa (versek, műfordítások; Kv., 1982); Kántor Lajos; Szabédival Strasbourgban (1990. jún. ); Kántor Lajos: Szabédi egyeteme (1992. jan. ); Széles Klára: Az önreflexió Szabédi Lászlónál (1993. aug. ); Cseke Péter: Az unitarizmus szerepe Szabédi László indulásában (1995. jún. ); Jézus Krisztus legendája Keret: A vándorpróféta (1995. jún. ); 1945. márc. 15. (Ünnepi beszéd, Kv.-on (1998. febr. ). Lázár utcától a Postakert utcáig (napló, levelek, 1928–1959; szerk. Kántor Lajos; Kv., 2007); Válogatott versek, (Csíkszereda, 2015); társsz.: Új élet. (Székely L. néven. Valkó Lászlóval; Kv., 1936); antológ.: Új erdélyi antológia (szerk.: Abafáy Gusztáv, Jancsó Elemér, Szemlér Ferenc; Buk., 1937); Erdélyi hírmondók (Mv., 1941); Mai magyar költők (Bp., 1941); Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941); Szigetek a Holttengerben (Mv., 1998); Üdvözlégy szabadság (Kv., 1942); Szárszó (Bp., 1943); Humorunknál vagyunk (szerk. Nagy Pál; Mv., 2000); Erdélyi elbeszélők (Bp., 2004); ford.: Zöld levél. Román népi versek (gyűjt., Kv., 1945); Mihail Sadoveanu: Moldvai szél (Aradi Nórával, Bp., 1949); Mihail Sadoveanu: Nikora Potkova (jegyz., Buk., 1954); Mihail Sadoveanu: Jött egy malom a Szereten (Buk., 1956; 1963; 1990; Kv., 1974); szerk.: Makkai Piroska M: Az asszony: Fametszetek (előszó, Kv., 1943).
Irod.: Adamovits; Aranykorszak; Balogh Edgár 1974; Benedek Marcell: Az irodalmi műveltség könyve (Kv., s.a.); Bottoni 2006; Bottoni 2008; Bölöni Domokos: Orcámmal ütöttem kezedre (Nú., 2002., jún 3.); Cseke Péter: Az Erdélyi Fiatalok unitárius munkatársai (4): Szabédi, amikor még Székelynek hívták (Nú., Múzsa, 1005. sz. 2011. nov. 5.); Dávid Gyula: A Dobai-memorandumtól a szamosfalvi sínekig: Sz. L. a magyar forradalom után = Emlékk. Egyed. Á.; Dsida; Encyc. Hung.; Erdélyi panteon; Fodor Sándor: Az első- és utolsó: Két beszélgetés Sz. L.-val (Helikon, 11. sz., 1999. jún. 10.); Fülöp–Ferencz; Gaál 2001; Halasy; Házsongárd; Helikoni arckép-csarnok 1; Igaz Szó (5–6. sz., 1956); Intelectuali rom.; Izsák József: Erdélyi költő tragédiája (Nú., Múzsa, 346. sz., 1998. máj. 30.) Kántor Lajos; Kántor Lajos: Erdélyi sorskerék. Sz. L. és a történelem (Bp., 1999); Kántor Lajos: Szabédi októberei (Korunk, 6. sz., 2006. jún.); Kántor Lajos: Remény és reménytelenség, 1944–1945. (A Sz.-dossziéból) (Székelyföld, 4. sz., 1999. ápr.); Kántor Lajos: Szabédi szabadság-kísérlete = Erdélyi csillagok: Újabb.. (Bp., 1990); Kántor Lajos: Sz. útja (Strasbourgtól Szamosfalváig) (Korunk, 7. sz., 2009); Kántor–Láng; Katona Szabó; Katona Szabó 2001; Kelemen; Kortárs MÍKL; Kötő József: A szabadságeszmény Szabédi színmű-kísérleteiben (Korunk, 9. sz., 2014); Kuszálik; Marosi-Helikon; Marosi-KZST; MMA; Mózes Huba: Az egészet akartam (Kv., 1984); Művészeti hetek Kv.1942. máj. 9. – jún. 6. (Bp., 1942); Nagy Pál: Szívvel és szóval (Nú., Múzsa, 836 sz., 2008. máj. 17.); Nagy Pál: László Gyula –Sz. L.-ról (Nú., Múzsa, 881. sz., 2009. ápr. 18.); Pomogáts Béla: Sz. L. (1907–1959) (Helikon, 2. sz., 2009); Poszler György: Bizonytalan remények és tétova kételyek (IV): Sz. L. tragikus vereségei (Korunk, 12. sz., 2015.); Poszler György: Tehát áldozatok, akiket e harc felőrölt = Poszler György: Az erdélyi magyarság száz évéről (Kv., 2016); Réthy–Váczy; Sz. napjai. (Összeáll. Cseke Péter; emlékezések, tud. előadások; Kv., 1998); Sepsiszéki; ; Szépréti Lilla: Emlékeim Sz.-ról (Nú. Múzsa (9. sz., 1991. jún. 7.); Tófalvi 5.; ÚMÉL; Valentiny 1938.