SZABÓ György

Csiba, 1856. febr. 9., †?: r. kat. főesperes, plébános, c. apát, főgimn.-i tanár. – A középiskolát Mv.-en, a teológiát Gyulafehérváron végezte, pappá szentelték (1879). Gyergyószentmiklóson három és fél évig segédlelkész, majd félévig h. plébános és adminisztrátor; Medgyesfalván gr. Lázár Jenő földbirtokosnál nevelő és udvari lelkész (1883–86); plébános Szentháromságon (1886–96), Nagyernyén (1896–1911). Közbejárásával megalakult a fogyasztási szövetkezet (1898), tejszövetkezet (1904), gazdakör és állatbiztosító társulat (1908). Új papilakot építtetett (1899), új katolikus felekezeti iskolát (1903) és új templomot (1904), a főgondnok br. Bálintitt József, algondnok Szenner Antal idején. Kezdeményezésére itt gazdakör és állatbiztosító társulat alakult (1908). Br. Bálintitt Józseffel cserép- és téglagyártó üzemet létesített Libáncson és Domusban (1909–10). Szegényeknek házat építetett saját területén (1910), Bálintitt Józsefné Béldi Georgina és Szabó Miklós anyagi támogatásával. Építtettője volt egy nagyernyei malomnak, együtt Bálintitt György báróval, Szenner Antal és Ráduly József jómódú gazdával (1910). Jelentős a közéleti tevékenysége: kat. olvasókört, fogyasztási és értékesítési-, tej- és hitelszövetkezetet és gazdakört alakított, ezek elnöke volt. Ő alapította az egész Erdélyben legvirágzóbb tejszövetkezetet, amely 4 hold területen naponta 2000 liter tejet dolgozott fel. Nagyernyében megvásárolta a Patrubán féle 423 hold birtokot és azt 90 gazda közt parcellázta, a parcellázó társaságnak elnöke volt. Uo. megalakította az alkohol-ellenes szövetséget (1905), absztinens papi és absztinens női csoportot alakított. Tizenkét éven át szerkesztette az Alkoholizmus ellen c. folyóiratot (1906–18), több éven át kiadta az Absztinens Pap és Absztinens Nő c. szaklapot. Marosjárán átvette a Baranyi Béla eladósodott 132 hold birtokát, amelyet később parcellázott és egyes gazdáknak részletre eladott, a jövedelemből gondozta Baranyai Bélát és annak halála után, a birtok maradványából szervezte a marosjárai r.k. plébániát. Nagyernyében megalakította a belmissziós papok társulatát. Gyergyószentmiklóson plébánosnak választották (1911), főesperesnek nevezték ki (1915), a r. k. zárda igazgatója is volt. A püspök kinevezte a Szent Katalinról elnevezett c. apátnak (1929); a Státus gyűlés állandó képviselője (1898–), az erdélyi egyházmegye igazgató tanácsának tagja volt (1926–). Megalapította az Első Csikmegyei Tejszövetkezetet (1912), Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetet (1915), elnöke a Hitelszövetkezetnek (1912–); a Serfőző Ignác plébános féle szegényalapból 17 cellás épületet létesített a szegények, munkaképtelenek számára és azt Szeretetháznak nevezte el (1913); szervezte és alapította a nevéről elnevezett Gyergyói Szabó György r. k. árvaházat a hadiárvák számára, amely az I. vh. alatt 50 hadiárvát gondozott. Nagyernyei és gyergyószentmiklósi plébánossága alatt 30 népmissziót tartott. A püspök megbízásából újra adminisztrálta Marosjárát és új papi lakot építtetett (1929. szept. 12. felszentelték). Szülőfalujában, Csibá-ban, saját költségén templomot épített és szerelt fel (1930), ennek fedezésére eladta nagyernyei birtokát, Mv.-en házat vásárolt mely bevételét a templom fenntartására, a lelkész és kántor javadalmazására fordította, a házat a csibai r.k. egyházközség nevére telekkönyveztette; 10.000 lej alapítványt tett a mv.-i r. k. főgimn. szegény tanulói számára. Megjelent könyve és több füzete. – F. m.: A szeszesital molohja.
Irod.: EM; Időtár 2; Léstyán – templomok; Maros-küküllői főesp.; Nagy Lajos: Nagyernye.= Emlékk. Szabó Miklós; Nagyernye; Nemes Gyula: Rekviemegy malomért (Központ, 27. sz., 2012. júl. 4–10.); Nemes Gyula: Szövetkezetek Maros-Torda vármegyében 1876–1920 között = Emlékk. Szabó Miklós; Tamási 2022.