SZABÓ Lajos, §

Alsóbölkény, 1912. szept. 22., † Mv., 1983. aug. 13.: író, újságíró, színházi rendező, színháztörténész, színészpedagógus. – Felesége: Imbery Melinda. – A nagyenyedi Bethlen Koll.-ban tanult, a színházművészet vonzotta, de tanári pályát választott, a kv.-i Ferdinand TE végzettje (1937), diplomája (1938. márc. 1.). A kv.-i Ellenzék munkatársa (1933. jan. 1.–38. márc. 15.). Zilahon a Wesselényi Ref. Fiúlíc.-ban (1938. márc. 15. – 38. szept. 1.) és Kv.-on a Kereskedelmi Fiúlíc.-ban (1939. jan. 10. – 39. júl. 31.) tanított. Szentimrei Jenővel a Kalotaszegi ballada – A Csáki bíró lánya előadást hozták létre (1934). A bp.-i Nemzeti Színházban Németh Antal mellett színházi rendezést tanult (1939. szept. 1.–41. júl. 1.). A Kv.-i Nemzeti Színház igazgatósági és művészeti titkára, dramaturgja (1941. júl. 1.–44. dec. 31.). Időközben megírta és megrendezte Viharlámpás c. színművét (1942). Tanított a kv.-i Ref. Koll.-ban (1944. dec. 14.–45. ápr. 12.), majd a tanítóképző tanára (1945. ápr. 12.–46. jún. 30.). A kv.-i konzervatórium asszisztense (1946. júl. 17.–48. okt. 31.), a M. Művészeti Intézet előadótanára (1948. nov. 1.–50. okt. 31.), ill. a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola színháztörténet tanára, a m. tagozat igazgatója. (1952. okt. 1.–53. márc. 31.), katedrafőnök (1953. ápr. 1.–54. aug. 31.). Az intézettel együtt Mv.-re költözött (1954), ahol a megalakult Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára, tanulmányi igazgatója, majd rektora nyugdíjazásáig (1954. szept. 1.–1976). Számos közéleti feladatot látott el Mv.-en és a megyében. Szerteágazó műveltségének, művészi érzékének és tájékozottságának jelentős szerepe volt a valódi tehetségek felismerésében, célszerű irányításában, a háború utáni színésznemzedékek nevelésében. Drámaíróként elsősorban az erdélyi művelődés nagy alakjainak példamutatását igyekezett felidézni és tudatosítani. Több román színdarabot ford. magyarra; számos színháztörténeti és színházelméleti írása jelent meg különböző lapokban. Az Utunk munkatársa (1947–). Drámai műveit bemutatták: Kv.-on a Viharlámpás (1943. nov. 13.), a mv.-i Székely Színház, majd az Állami M. Színházban: Menekülés (1956–57), Családi fészek (1964–65); Az otthon szigetén, (1969); Mentség, (1971), Hűség (1976–77) ez utóbbit kettőt a temesvári színház is bemutatta, a Menekülést Nagyváradon játszották. – F. m.: Viharlámpás (bemutató Kv., 1943. nov. 13.); Misztótfalusi Kis Miklós (dráma; Buk., 1949); Mentség (dráma; Buk., 1956; 1972); Menekülés (dráma; Mv., 1957; Buk., 1965); Családi fészek (dráma; Mv., 1964); Hosszú áldozat (dráma; Mv., 1967); Az otthon szigetén (dráma; Mv., 1968); Hűség (dráma; Mv., 1977); ford.: Aurel Baranga: Kerge birka (Buk., 1954); Lucia Demetrius: Három nemzedék (Mv., 1957); Horia Lovinescu: Egy művész halála (Bp., 1965). Születésének 1000. évfordulóján a Mv.-i Színházművészeti Egyetem falára emléktáblát helyeztek, Bocskai Vince alkotását (2012).
Irod.: Bánffy – Marosi; Bérczes; Bottoni 2008; Chereji Peris 2000; Csekme; Csifó; Dézsi Ödön: A színházi szakemberek nemzetközi találkozója után (V. Z., 1964. ápr. 18.); Filozófus; Gagyi László: Sz. L. hatvanéves (Igaz Szó, 1972); Gergely Géza: Sz. L. köszöntése (V. Z., 1972. szept. 17.); A Hét évkönyve (1982); Kántor–Láng; Koch Mária: Interjú Sz. L.-sal a Színművészeti Intézet igazgatójával (V. Z., 1965. szept. 3.); Kuszálik; Lázok János: Intézményesítési kisérletek Kv.-on az 1940-es években: 70 éves a felsőfokú m. színészképzés Erdélyben (Nú., 2016. ápr. 16.); Lázok János: Sz. L. indulása (1933–1944) = Lázok-Ungvári Zrinyi; MÉL; MIIB; MSZL; Nagy Pál: Sz. L. .[Nekrológ] (Új Élet, 16. sz., 1983); Négyszemközt a közönséggel (Új Élet, 20. sz., 1972); Pál-Antal 2013; Páll Árpád: A szó és a jelkép (Mv., 1995); Sz. L.[Nekrológ] (V. Z., 1983. aug. 14.; aug. 16.); Peris Teréz: A művészetért élt (V. Z., 1983. okt. 1.); RMIL; Sz. L.: Rövid vallomás (V.Z., 1957. máj. 19.); Tompa Z. Mighály: Akikben élek (V. Z., 1982. szept. 25.); ÚMÉL; ÚMIL; Viharban.