SZABÓ Lajos

Mv., 1932. febr. 2. (vagy 1), † Nagyvárad, 1988. júl. 24.: színész. – Iskolai tanulmányai befejezése után 5 évig a Székely Színházban díszletezőmunkás és epizodista színész. Tehetségére Szabó Ernő figyelt fel. A mv.-i Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett (1956). A temesvári Állami Magyar Színház művésze volt (1962-ig). Onnan Kv.-ra szerződött, majd visszament Temesvárra (1969–). Nagyváradra költözött (1971–), és haláláig a színház m. tagozatának színésze volt. Sokoldalú jellemszínész, aki szuggesztív erővel tudott jellemeket életre kelteni, helyzeteket és állapotokat érzékeltetni. – F. sz.: Aesopus (Figueiredo: A róka meg a szőlő); Dudgeon Kristóf (G. B. Shaw: Az ördög cimborája); Kocsis Sándor (Károly S.: Égből pottyant vendég); Davies (Pinter: A gondnok); Švejk (Hašek–Burian); Procsihin (M. Gorkij: Kispolgárok); Bimbi (Csurka István: Az idő vasfoga); Pompás Gedeon (Sütő András); Csörgheő Csuli (Móricz Zs.: Úri muri). – F. f.: Sakk matt (román, 1965); Jelenidő (1971); Forró vizet a kopaszra! (1972); Makra (1972); Szabad lélegzet (1973); Holnap lesz fácán! (1974); Veri az ördög a feleségét (1976); A kedves szomszéd (1978); Vasárnapi szülők (1979); Ajándék ez a nap (1979); Koportos (M.–Ny-német, 1979); Köszönöm, megvagyunk! (1980); Megáll az idő (1981); Mennyei seregek (1983); Vakvilágban (tv-film, 1986).
Irod.: A Gyárfás 2013; Hét évkönyve (1982); Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 137. (Új Élet, 6. sz. 1976.); MSZL; [Nekrológ] (V. Z., 1988. júl. 26.); Todea 2013; ÚMÉL.