Szováta, 1926. jún.13., † Bp., 1989. febr. 28., a mv.-i ref temetőben nyugszik: tanítónő, író. – Testvérei: Mihály, tanár Szovátán; Ernő, igazgató-tanító a torboszlói iskolában; Klára, akiről gondoskodik. Férje: Márton György, a 4. sz. 7 éves m. nyelvű vegyes iskola igazgatója. – Tanulmányait szülővárosában, a pezsgő életű fürdőtelepen, majd Mv.-en, az állami Leánygimn.-ban végezte, tanítói diplomáját a székelyudvarhelyi tanítóképzőben szerezte (1946). Tanítónőként dolgozott Szovátán (1947–), az 1948 nyarán megtartott országos kultúrversenyen felfedezték mint színjátszót, és mint a MNSZ ösztöndíjasát felvették a mv.-i színiakadémiára. Két év után – legyengült egészségi állapotára hivatkozva – törölték a hallgatók közül. Visszatért a tanügybe, majd bábszínész volt a Mv.-i Állami Bábszínháznál (1954–57), ahol végre kamatoztathatta színinövendékként szerzett tudását is. Végleg visszatért a tanításhoz (1958–78), igaz odaadással, sokféle tehetségét bevetve gyakorolta hivatását nyugdíjba vonulásáig. Küzdött minden nehéz sorsú növendékéért, és főleg a rászorulók igazáért, szót emelt a gyermeket vagy felnőttet ért méltánytalanságokkal szemben, ha nem is mindig értették a szavait az „egy irányban” elvtársak. A jó ügyért volt ereje hadakozni. „Minden gyermek ajándék!” – figyelmeztet. Korai özvegységét nagy igazságtalanságként élte meg. Bp.-re költözött (1988–), ott érte a halál. – F. m.: Napló 1943–1946 (Csíkszereda, 2011).
Irod.: Internet.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE