SZABÓ Pál

Dés, 1924. nov. 8., † Mv., 1991. szept. 27.: orvos, fizioterápiás főorvos. – Felesége: Nyárády Olga († Mv., 1993. jan. 8.). Gyermekeik: Ágnes, Csíky Boldizsárné; Szabó Zoltán Zsolt. – A középiskolát Désen (1945), az egyetemet Mv.-en végezte az első vásárhelyi végzős MOGYI Általános Orvosi Karán (1950); doktorált (1977). Disszertációjának címe: Többirányú gerincoszlopnyulás a lumbago és ischias kezelésében. (1977). Mv.-en a Fertőző Betegségek Klinikáján gyakornok (1949–51); gyakorló orvos (1951–53), szakorvos (1953–54); Dicsőszentmártonban a kórház belgyógyásza (1954–57), majd Maroshévízen belgyógyász szakorvos, kórházigazgató (1957–60). Mv.-en tanított a középfokú Egészségügyi Iskolában (1960–62); balneo-fizioterápiai szakvizsgát tett és főorvos a Mv.i Klinikai Kórházak Fizioterápiai részlegén, amelynek egyben alapító tagja (1962–). Kezdeményezője és alapítótagja a CARIT-SAN-nak, Mv.első magán Poliklinikájának (1989). Kutatási területe: diszkuszsérves betegek rehabilitációja. Új módszert dolgozott ki a mesterséges szénsavas fürdők előállítására (1965). Dolgozatokkal vett részt hazai és nemzetközi szimpóziumokon, konferenciákon: Mv (1964, 1967–89), Buc. (1964, 67, 71, 80, 88), Nagyszeben (1967), Szováta (1978), Kv. (1983), Brassó (1985), Bp (1971). – F. m.: Balneofizioterápiai és orvosi rehabilitációs jegyzet orvostanhallgatók részére (Mv., 1986); Simpozionul jubiliar 25 de ani de fizioterapie la Tg.M. (Tg.M, 1987).
Irod.: Kiss Cs. M 4.; [Nekrológ] (Nú., 1991. okt.1.); Péter; Tett (1977/1); Todea.