SZABÓ Sámuel F., § bágyoni, [neve mellett 1860-ig használta a megkülönböztető F.-et]

Székelyföldvár, v. Aranyospolyán, 1829. máj. 16., † Kv., 1905. jan. 1.: tanár, történetíró, néprajzos. – Nagy Péter 1819–1884. szept. 16.) ref. püspök leánya volt a felesége (1882. dec. 14.), nyolc gyermek anyja. Egyik fia Péter (1867–1914). – Nagyenyeden végezte a bölcseletet és a jogi tanfolyamot (1836–48), közben a segesvári algimn.-ban (1839–41) német ismereteit mélyítette el. A nagyenyedi nemzetőri tüzérség parancsnoka (1848), a pesti egyetemen rendezett hadtudományi előadásokat hallgatta (1848), majd a nagyváradi tüzérképző iskolában tanult, a Kézdivásárhelyen a székely tüzérség egyik tanító altisztje volt (1849). Részt vett az oroszok elleni harcokban Háromszékben Gábor Áron mellett. A szabadságharc végén főhadnagy (1849. júl.16.–) és az I. székely háromfontos üteg parancsnoka volt. Zsibónál tette le a fegyvert (1849. aug. 24.). Ezután egy ideig bujdosott a gr. Telekiek gernyeszegi jószágán mint asztaloslegény, majd nevelő lett a gyömrői gr. Teleki családnál (1851–), azután a br. Jeszenák, végül a gr. Degenfeld családnál. A téli hónapokban, mint rendkívüli hallgató, vegytant, természettant és ásványtant tanult a bp.-i egyetemen (1853–). Heidelbergbe ment, hol két félévet töltött a Sebészorvosi Karon (1856–57), főleg Bunsen laboratóriumában dolgozott, Párizsban Saint Claire, Deville és Tremy előadásait hallgatta, a Göttingeni Egy. Vegy. Karán tanult (1858). Tanulmányai idején beutazta Németo.-t, Svájcot, Belgiumot, Franciao. északi részét, Londonban is hosszabb időt töltött. Göttingában barátságot kötött Budenz Józseffel s neki is van része abban, hogy belőle m. tudós lett. (1856–). Az erdélyi ref. főkonsistorium megválasztotta Mv.-re tanárnak (1857, amit 1858 szept.-ben foglalt el). Az ásvány-, növénytan és kémián kívül az angol és francia nyelvet is tanította (1860–), a VII. és VIII. osztályban a m. irodalmat adta elő (1863–). A Mv.-en megalakult Kazinczy – alapítvány jegyzője. Ekkor az önképzőköri ifjúságnak javasolta az élő népdalok, népmesék, szójárások, helynevek gyűjtését (1862. dec.). Gyűjtőmunkáját sokra értékeli a folklórtudomány, Kriza Vadrózsáihoz hasonlóként emlegetik. Népköltészeti gyűjteménye elveszett. Meghívta Tolnai Lajost Mv.-re ref. papnak. A kv.-i ref. koll.-ba ment át a fizika és kémia tanszékére (1868–97). Később teljesen a m. nyelv és irodalom tanítására tért át nyugalomba vonulásáig (1897). A magyar néprajz jelentős képviselője. A kv.-i ref. egyházközség tiszteletbeli presbitere s a kv.-i és kolozsmegyei honvédegylet tiszteletbeli elnöke és az EMKE elnöke volt. Beszélt és írt németül, franciául és angolul; értett románul és olaszul. Az egyik legelső Bolyai kutató volt. Nagyon sok értékes anyagot összegyűjtött Bolyai Jánosról, de nagyon sok értékes eredeti iratot és kéziratot eltulajdonított. Szerencsére fia, Szabó Péter, Bp.-en matematikus lett és apja halála után, a hagyatékban megtalálta a sok értékesebbnél értékesebb kéziratot és a MTA-nak ajándékozta. Szerkesztette a Székely Közlönyt (1867–68) Mv.-en; az Erdélyi Gazdát Kv., (1869–71); az Egyházi és Iskolai Szemlének (1876–81) egyik szerkesztője és főmunkatársa, a Magyarország. c. napilap munkatársa volt (1890–). Cikkeit közölte: a Protestáns Közlöny, Gazdasági Lapok (1852–), a Budapesti Szemle (1863, Apáczai Cseri János életrajza), a Marosvásárhelyi Füzetek, az Erdélyi Gazda, a Méhészeti Közlöny, a Történelmi Lapok (1892–95), M. Polgár; Magyarország c. lapok. – F. m.: A magyar korona országainak rövid földrajza (Kv., 1860.; 3. kiad. 1864.); Magyarországnak s kapcsolt részeinek rövid földrajza (Mv., 1861); Az erdélyi ev. ref. fő- és középtanodák I. és II. tanári értekezleteinek ismertetése (Pest, 1864); A kolozsvári ev. ref. főtanoda régibb és legújabb története. (Pest, 1876); társsz.: Hunyadi Mátyás Király az Igazságos. Emlékkönyv. A nagy király szobrának leleplezése alkalmából 1902. okt. 12-én az ünneplő nemzetnek ajánlja Kv. városa (Pest, 1902., Kovács Dezsővel); A székelyudvarhelyi codex. A M. Tudom. Akadémia nyelvtud. bizottsága meghagyásából sajtó alá rendezte (Bp., 1908); Erdélyi néphagyományok. 1863–1884: Sz. S. és gyűjtői körének szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerk., bev. tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin (Bp.-Mv., 2009).
Irod.: Benkő Samu; Erős várunk; Gaál; Házsongárd; Időtár 2; Kelemen Lajos 2009; Kiss Károly Sz; Koncz József; Koncz; Kriza 2; Kriza levelezés; Máthé-Haller; MÉL; Oláh Gál 2013; Oláh Gál Róbert: Hangulatkép Mv.-ről (Nú., 2001. szept. 8); Oláh Gál Róbert: Bolyai Farkas és Szabó Samu (Nú., Színes Világ, 2009. ápr. 25.); Olosz Katalin: Arany János Koszorújának három erdélyimunkatársa (Székelyföld, 6. sz., 2008.); Olosz Katalin: Ismeretlen magyar népballada Szabó Sámuel diákgyűjtőinek hagyatékából (Kriza János Néprajzi Társaság Évk., 13, 2005); Olosz Katalin: 2003; Olosz K.: Szabó Sámuel és diákjainak folklórgyűjtő mozgalma a XIX. század hatvanas éveiben = Mv. történetéből; Olosz Katalin: Adatok a Két rab úrfi m. ballada ismeretének történetéhez = Könyvek által…; Parádi; Szabó–Simon–Szögi; Szinnyei; Szinnyei J.; Thury; Todea.