SZABÓ T. Attila; § Szabó Törpényi Attila

Fehéregyháza, 1906. jan. 12. † Kv., 1987. márc. 3.).a Házsongárdi temetőben nyugszik: nyelvész, irodalom- és művelődéstörténész., néprajzkutató. – Felesége dr. Csáti Éva orvos Fiaik: Attila (1941–), Ádám (1946–) és Áron (1948–). Apja korai elhunyta után az édesanyja öt gyermekével visszaköltözött Désre, ahol tanítónői fizetéséből tartotta fenn a családot. A gyermekkorát töltötte Désen és végezte tanulmányait a gimnáziumban, majd VII osztálytól a kv.-i Ref. Koll.-ban, ahol érettségizett (1924). Az egyetemi tanulmányait a Ref. Teológián kezdte, de nem lépett papi pályára. Rockefeller-ösztöndíjjal Skóciában, Edinburgh és St. Adrews egyetemén hallgatott előadásokat, tökéletesítette angol nyelvtudását (1927–28). Hazatérve néhány hónapig a kutyfalvi Dégenfeld családnál volt nevelő, ugyanott helyettes lelkész is. A ref. teol. akad.-n ref. lelkészi (1928), a kv.-i román egy.-en m.-angol szakos tanári (1932), a debreceni egy.-en bölcsészdoktori oklevelet (1934), majd történelemtanári oklevelet szerzett (1937). Kelemen Lajos és Csűry Bálint tanárai nagyban befolyásolták későbbi tudományos kutató munkáját. A nyelvtudomány doktora (1957). Nagyenyeden helyettes tanárként tanított a Bethlen Koll. Tanítóképzőjében (1930–32), egy évig állástalan, Zilahon a Ref. Wesselényi Koll.-ban helyettes tanár (1933–36). Visszatért Kv.-ra (1936. márc.) mint az Erdélyi Múzeum levéltári kutatója, Kelemen Lajos volt tanára mellett. Az EME igazgatósági tagjává választották (1942. jún. 11. –), bölcsészt-, nyelv- és történettud, szakosztályának titkára (1940–48), az EME levéltárának igazgatója megszüntetéséig (1942. júl. 1.–1950). Kinevezték a kv.-i Ferenc József TE m. nyelvészet nyilvános rendkívüli tanárává (1940. ősz.), a M. Nyelvtudományi Intézet igazgatójává és az Erdélyi Tudományos Intézet Nyelvészeti osztályának is vezetője lett. Ezen intézményekben a maga és munkatársai számára tervezte: a m. nyelvjárások atlaszának megalkotását, az erdélyi helynévtörténeti anyaggyűjtést, a nyelvjárási ás nyelvtörténeti jelenségmonográfiák szerkesztését. A 4. célkitűzése az Erdélyi M. Szótörténeti Tár terve lett. Ezen feladatok és tervek a mai napig meghatározó irányvonalai az erdélyi m. nyelvészti kutatómunkának. A megalakult BTE Nyelvtudományi Tanszékének vezetője (1945), az ötvenes évek elején minden indoklás nélkül eltávolították az egyetemről (1951–53) és két éven át akkord munkásként dolgozott az Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Visszahívták a BTE-re, ennek megszűnése után a BBTE-en a m. nyelv- és nyelvjárástörténet tanára nyugdíjazásáig (1954–71). Az erdélyi vonatkozású irodalom-, nyelv- és tudománytört., nyelvjárási, néprajzi, hely- és személynévtani kutatásai alapvető jelentőségűek. Közölt a folyóiratokban: M. Nyelv, Erdélyi Iskola, Erdélyi Tud. Füzetek, Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve, Erdélyi Múzeum, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Magyar Nyelv. Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelvjárások, Ethnographia, Irodalomtörténeti Közlemények, Ref. Szemle [Kutyfalva református lakossága népesség- és népiségtörténetének másfélszáz éve, 1939], Orvosi Szemle, Korunk, Utunk. Szerkesztette a debreceni M. Népnyelv (Bárczi Gézával, 1941–42), az EME-évkönyvek (1942–43); az Erdélyi Múzeum; Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (1957–77); az Erdélyi Tudományos Füzetek; az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyveit. Anyaggyűjtő-főszerkesztője volt az Erdélyi m. szótörténeti tár-nak, az első 7 köt. anyagát gyűjtötte és szerkesztette, az első köt. anyagát egymaga állította össze. A több mint másfél millió nyelvi adalékot tartalmazó cédulája nemcsak nyelvtörténeti, de irodalom történeti, néprajzi, vagy meteorológiai szempontból is jelentős. Megjelent a 12. köt. (2006). A M. Néprajzi Társ. (1976) és az MTA t. tagja (1977). Az MTA Sámuel-Köbler díja (1935). Szily Kálmán – emlékérem (1940), Révai Miklós – emlékérem (1972), Román Akadémia Cipariu-díja (1975), MTA tiszteleti tagja (1977), a Magyar Néprajzi Társaság Györffy István-emlékérme (1981), Korunk Bolyai-díja (1983); a Debreceni Kossuth Lajos TE díszdoktora (1986. okt.), Pais Dezső-emlékérem (1986), Bethlen Gábor-díj (posztumusz, 1987), M. Örökség Díj (posztumusz, 1996). Fehéregyházán a templomban az EME emléktáblát állított az itt született nyelvész, tudós kutatónak (1966. júl. 28.). A Kv.-on alakult nyelvintézet a Szabó T. Attila nevét viseli (?). – F. m.: Közép-Szamos vidéki határnevek (Kv., 1932); A helynévgyűjtés jelentősége és módszere (Bp., 1934); Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században (Zilah, 1934); Zilah helynévtörténeti adatai a XIV-XX. században (Kv., 1936); Dés helynevei (Kv., 1937); Nireş-Szásznyíres település-, népiség-, népesedés- és helynévtörténeti viszonyai a XIII-XX. században (Kv., 1937); Kelemen Lajos tudományos munkásságának negyven éve (Kv., 1938); Miért és hogyan gyűjtsük a helyneveket (Kv., 1938); A nyelvművelés időszerű kérdései (Kv., 1938); A kalotaszegi nagybirtokok jobbágyságának szolgáltatása és adózása (1640–1690) (Kv., 1940); A személynevek helyneveinkben (Debrecen, 1940); Gyergyói helynevek a XVII-XIX. századból (Bp., 1940); Csűry Bálint emlékezete (Bp., 1941; repr. 1983); Újabb adatok és pótlások kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink könyvé-szetéhez (Kv., 1942); Kalotaszeg helynevei (Kv., 1943); A kalotaszegi helynévanyag vízrajzi szókincse (Kv., 1942); Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története és feladatai (Kv., 1941); Dés települése és lakossága (Kv., 1943); A magyar helynévkutatás a XIX. században (Kv., 1944 vagy 1943); Kolozsvár települése a XIX. század végéig (Kv., 1946); Erdélyi népi mesterek és tisztségviselők a XVI-XIX. századból (Kv., 1947); Levéltári adatok a dési fazekas céh történetéhez (Kv., 1947); M. nyelvészet (1–2. rész; Főiskolai jegyzet; Kv., 1948) A kicsinyítő-becéző képzők a moldvai csángó nyelvjárásban (A kv.-i Bolyai Tudományegy. 1945–1955. Kv., 1956); Magyar történeti nyelvtan. 1–2. Történeti hang és alaktan. Egyetemi tankönyv (Buk., 1962), A kolozsvári becenevek a XVI-XIX. században (Bp., 1968); Haja, haja virágom. Virágénekek (Buk., 1969; 1970); Anyanyelvünk életéből (vál. tan., cikkek, 1. köt.; Buk., 1970); Válogatott tanulmányok, cikkek, 1–7. (Buk., 1970–85; Bp., 1988); A szó és az ember (vál. tan., cikkek, 2. köt; Buk., 1971); Nyelv és múlt (vál. tan., cikkek, 3. köt.; Buk., 1972); Nép és nyelv (vál. tan., cikkek, 4. köt.; Buk., 1980); Nyelv és irodalom (vál. tan., cikkek, 5. köt.; Buk., 1981); Tallózás a múltban (vál. tan., cikkek, 6. köt.; Buk., 1985); Nyelv és település (vál. tan., cikkek, 7. köt.; Buk., 1988); Sz. T. A. erdélyi történeti helynévgyűjtése (gondoz. Hajdú Mihály, Slíz Mariann; Bp., 2001–2006; 1.Alsófehér megye (2001); 2. Háromszék (2001); 3. Szilágymegye (2002); 4. Kisküküllő és Nagyküküllő megye (2004); 5. Torda-Aranyos megye (2004); 6. Udvarhelyszék (2005); 7. Maros-Torda megye (2005); 8. Csík-, Gyergyó-, Kászonszék (2006); társsz.: Mezőségi magyar hímzések. Palotay Gertrúddal (Bp., 1940., Kv., 1943); Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből (Gálffy Mózessel, Márton Gyulával; Kv., 1944); A kolozsmegyei Borsavölgy helynevei. (Gergely Bélával; Kv., 1945); A Dobokai völgy helynevei (Gergely Bélával; Cluj, 1946); Nyelv és irodalomtudományi közlemények (Kv., 1957); A Marosvásárhelyi Sorok (Farczády Elekkel; Buk., 1957); Magyar történeti nyelvtan 3. k.: A magyar szókincs története (Buc., 1962); Kriza János: Három tanulmány (Antal Árpáddal és Faragó Józseffel; Buk., 1965; Kv., 1971); Marosvásárhelyi sorok és a marosvásárhelyi glosszák. (Farczády Elekkel; Buk., 1973); Ezerjófű. (Péntek Jánossal; Buk., 1996; Bp., 1996); gyűjteményes köt., antológ.: Puszta személynevek helyneveinkben = Kristóf emlékkönyv (Kv., 1939); Gyarmathi Sámuel nyelvtudományi munkássága a tudománytörténet távlatában =Nyelvészeti tanulmányok (Buk., 1983); Az erdélyi magyar nyelv és nyelvjárástörténeti kutatás szempontjai és feladatai = Mályusz Elemér Emlékkönyv (Bp., 1984); Mv. és Vártemploma (Bp., 1990); szerk.: Fiátfalvi György: Verses töredék (1626) (kiadta Sz. T. A.; Kv., 1931); Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak (sajtó alá rendezte; Kv., 1939; Bp., 2008); Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára (Buk., 1957); Helyesírási tájékoztató. (A szabályzati részt Szabó T. Attila gondozta, a szótári részt Gálffy Mózes, Kelemen Béla, Márton Gyula szerkesztette. Buk., 1969); Balladák könyve: Élő hazai magyar népballadák (Kallós Zoltán gyűjtése; Sz. T. A. gondozásában; Buk., 1970; 1971); Haja, haja virágom. Virágénekek. bev., gondozta, (Buk., 1969; 1970; Kv., 2006); Helyesírási tájékoztató (gondozta; Buk., 1969); Erdélyi magyar szótörténeti tár. 1 – 13. (anyagát gyűjtötte és szerk. A szócikkeket románul Kelemen Béla, németül Nagy Jenő értelmezte, Sz. Csáti Éva (egészségügy) és Szabó T. E. Attila (biológia) közreműködésével. Az anyagrendezést Szabó T. Judit végezte. 1.k., Buk., 1975, 2. k. Buk., 1978; 3. k. Buk., 1982, 4. k. Buk., 84; 5 k., Buk.-Bp., 1993; 6. köt. Buk.-Bp., 1993; 7. köt., Buk.-Bp., 1995; 8. köt., Buk.-Bp., 1996; 9. köt., Buk.-Bp., 1997.; –2009); Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok (előszó; Buk., 1977); Magyar helyesírási szótár (Buk., 1978). – Irod.: 110 éve született Sz. T. Attila nyelvész, irodalomtörténész = Székely F.; Aranykorszak; Bajor Andor: Betűvetők becsülete (Kv., 1996); Balassa Iván: Sz. T. A., 1906–1987: Erdély nagy nyelvtudósa (Bp., 1996); Bartha János: Sz. T. A. tragédiája (Nú., Múzsa, 48. sz., 1992. márc. 26.); Benkő Samu: Sz. T. A. műhelyei = Erdélyi csillagok: Újabb arcok; Cseke Péter: , aki erdélyi szavakból épített katedrálist (Helikon, 2011. aug. 10.); Dubovitz; Az EME háromnegyedszázados tudományos működése (Kv., 1937); Encyc. Hung.; Erdélyi L 2009, fotó1974; Erdélyi panteon; Fornade; Fülöp–Ferencz; Gaál Gy.; Halasy; Házsongárd; A Hét, 3. sz., 2003. jan. 23.; Hivatás és tudomány; In memoriam Sz. T. A. (Nú., Múzsa, 256. sz., 1996. aug. 2.); Kádár Zsombor: Nyelvünk tudós kutatója = Kádár Zsombor: Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok (Bp., 1999); Kántor–Láng; Korunk, 10. sz., 2006; KMÍ; Kuszálik; L. Balogh Béni: „ Erdély elvárja fiaitól, hogy teljesítse mindenki a maga kötelességét”. MÉL; Nagy Pál: Itthoni könyv.; Sz. T. A.: „ …levéltári kutató maradtam” (Nú., Múzsa, 256. sz., 1996. aug. 2.); Páll Árpád: „A gazdag szótár ámuldoztat el mindannyiunkat…” (Új Élet, 1982, 22. sz.); Réthy–Újvári–Váczi, Sz. T. A. pályaképe és önvallomása (Bp., 1996); Réthy–Váczy; RMIL; Tóth-Gábor; ÚMÉL; Valentiny 1937.