SZÁSZ Béla, § szemerjai

Nagyenyed, 1840. ápr. 23., † Kv., 1898. júl. 7., a Házsongárdi temetőben nyugszik: ref. lelkész, tanár, filozófus, költő, műfordító. – Sz. Károly (1798–1853) pedagógus fia, Sz. Károly (1829–1905) költő, író és Sz. Domokos ref. püspök öccse, Felesége: Mentovich Julianna, Mentovich Ferenc leánya (esküvő, 1868). 8 gyermekük született. – A gimn.-ot Budán a piaristáknál, Pesten az evangélikusoknál, Mv.-en és Nagyenyeden a reformátusoknál végezte, majd a pesti Ref. Teol. Akad.-n négy évet hallgatott (1859–63), eközben szépirodalmi lapoknak munkatársa. A jénai egyetem filozófia fakultásán tanult (1864–), majd az utrechti egy.-en teológiai, történelmi és filozófiai koll.-okat látogatott (1865–65). Az erdélyi ref. főkonzisztórium megválasztotta a mv.-i főiskola bölcseleti rendes tanszékére (1865), de a tanév befejezéséig Utrechtben maradt, majd Hollandiát beutazva, pár hétig Londonban tartózkodott, innen a Rajna mentén Délnémeto.-on át tért haza Mv.-re, ahol a ref. gimn.-ban és jogakadémián a bölcseletet és a m. irodalmat tanította (1865–71). Tanszékét A tudalom kérdése c. értekezésével foglalta el. A mv.-i ref. egyházközösség képviselő testületének és a kebli tanácsnak tagjaként részt vett az egyházi és iskolai ügyek intézésében, egy évig Péterfi Károly megüresedett papi szószékén rendszeresen prédikált, minek viszonzásául az egyház képviselő testülete Doré nagy képes Bibliájával ajándékozta meg. Dózsa Elek Mv.-re szállított hamvai felett templomi gyászbeszédet tartott Az élet a halálban c.-el, amit ki is nyomtattak. Mv.-i tanárkodása alatt szerkesztette a Székely Közlöny c. politikai lapot, fordította Thackeray Négy Györgyét. Dolgozott különböző szépirodalmi lapok és folyóiratokba. A Kisfaludy Társaságban A Szabadelvűek c. szatírájával foglalta el székét (1869). Tolnai Lajos baráti köréhez tartozott, támogatta Tolnai mv.-i megválasztását, de ellenségekké váltak. Kv.-ra költözött, ahol ref. főisk.-n a bölcsészet tanára (1870–), az akkor megnyított kv.-i m. kir. Ferencz József TE bölcsészet ny. r. tanárává nevezték ki (1872–95); az egy. t. doktora (1873), a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud. Kar dékánja (1875–76, 1879–80, 1886–87), prodékánja (1876–77, 1880–81, 1884–86. és 1887–88), az egy. rektora (1890–91), prorektora (1891–92). Az erdélyi ref. főkonzisztóriumnak tagjaként részt vett a legfőbb egyházi testület tanácskozásain, a tanügyi szakbizottságokban, a tanári értekezleteken, az egyház-alkotmány reformmunkálataiban, az állandó igazgató tanácsnak tagja és jegyzője volt. Főként német filozófusok (I. Kant, F. Kuno), költők (Goethe: Faust) és angol költők, írók (H. W. Longfellow, W. M. Thackeray) műveit fordította magyarra. Szerkesztette és tulajdonosa volt a mv.-i Székely Hírlapnak (1869. jan. 6.–76. jan. 5.), munkatársa Mentovich Ferenc és Szabó S. mellett a Székely Közlönynek (1867–68), szerkesztette Kv.-on a Keletet (1871–74). Cikkeket, költeményeket, fordításokat írt, amit közölt a: Hölgyfutár, Lisznyay album, Vasárnapi Újság, Erdélyi Protestáns Közlöny, A M. Ember Könyvtára, a Részvét könyve, Császárfürdői album, Sárospataki füzetek, Bp.-i Szemle, Fővárosi Lapok, a mv.-i Székely Közlöny (1867–68), Család és Iskola c. lapokban. Akadémiai székfoglalója: A reflexiv és a valláserkölcsi elem a költészetben s Langfellow (1884). A Kisfaludy Társ. (1868), az MTA levelező tagja (1883). Az EME. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud. szakosztályának elnöke. – F. m.: A tudalom kérdése (Kv., 1866); Az élet a halálban: Halotti beszéd makfalvi Dósa Elek koporsója fölött, 1867. nov. 27. (Mv., 1868); A szabadelvűek: Szatíra (Pest, 1870); A kandalló előtt: elb. költ. (Kv., 1874); Deák Ferenc emlékezete (Kv., 1876); Sz. B. költeményei (Kv., 1883); A reflexív és vallás-erkölcsi elem a költészetben s Longfellow (Bp., 1884); A philosophiai facultásról: Rectori értekezés (Kv, 1887); Egy veszedelmes nagy tévedés (Kv., 1892); antológ.: Részvét album a kv.-i és mv.-i árvaházak javára (Kv., 1872); Részvét könyve 1863 (Kv., 1863); Köblös Zoltán: Halotti beszédek (Kv., 1905); Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941); ford.: Thackeray Esmond Henrik, Anna királynő Ő felsége ezredesének önéletírása (Bp., 1862, 1897); Thackeray: A négy György (Bp., 1867, 1893); Stuart, Mill John: A deductiv és inductiv logika rendszere (Pest, 1874–77); Mc Carthy Justus: Anglia története korunkban (Bp., 1885); Kant E.: Az erkölcs metaphysikájának megalapítása (Kv.,); Longfellow költeményeiből. (Bp., 1897).
Irod.: Aranykorszak; Dömény; Erős várunk; Gaál; Gyászjelentő; Házsongárd; Kéky Lajos: A százéves Kisfaludy Társaság (Bp., 1936); Koncz; Kozma Dezső: Regionalizmus és egyetemesség változó világban (Székelyföld, 2007. aug., 8. sz.); Kuszálik–Zalányi; Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig (Bp., 1914); Marosi-KZST; MÉL; Olosz Katalin: Tolnai Lajos portréja…= Emlékk. Szabó Miklós; Parádi; Perényi József: Sz. B. élete és költészete (Kv., 1903); RNL; Rugonfalvi Kiss; Szabó–Simon–Szögi; Szász Béla: Deák Lajos kortársai: A Tininaplóban szereplő jelentős személyek: Szemarjai Szász Béla (Nú., Színes Világ, 2010. júl. 24.; 2010. júl. 31.; 2010. aug. 7.); Szinnyei; Szinnyei J; ÚMÉL, Vargha Zoltán: A szemerjai Szász család (Kv., 1912)