SZÁSZ Károly, szemerjai

1863. aug. 6., † Mv., 1925. febr. 12.: dr., jogász, árvaszéki elnök, költő, szerkesztő. – Szász Domokos ref. püspök és ürögdi Nagy Ilka (1838? – Kv., 1924. jan. 24.) fia. Testvérei: Sz. Mária Szüllő Árpádné; Dr. Nagy Miklós; Nagy Pálma (nevelt testvérei). Nevelt leányai Molnár Jolán G. Papp Imréné; Reiner Margit. Felesége: Schuster Lujza / Louise, a városi tanács tagja (1926), a Népkonyha fő védnöke (1928). – Tanulmányait (egy év kivételével, amit a besztercei németnyelvű ág. ev. főgimn.-ban töltött), a kv.-i ref. főiskolában végezte. Két évig a kv.-i, kettőig a bp.-i egyetemen hallgatója volt. Ekkor élénk részt vett az ifjúság mozgalmaiban; nevezetesen a kv.-i egyetemen a román egyetemi hallgatók magyarellenes «Julia» egylete ellen küzdött eredménnyel (1883). Tanulmányainak végeztével külföldi tanulmányútra ment, s hosszabb időt töltött Német-, Olasz-, Franciao.- és Svájcban. Hazatérve Kolozsmegye szolgálatába lépett és innen nevezték ki főispáni titkárrá. Alsófehérvármegyébe, négy évig. Országgyűlési képviselővé választották szabadelvűpárti programmal (1892), a magyarigeni kerületben. Az országházban többször felszólalt, a kérvényi bizottság előadója is volt; nem vállalt mandátumot, hanem a publicisztikának élt (1896–) Kv.-on apja mellett részt vett az egyházkerület közéletében. Apja halála után Mv.-re költözött (1899–) és itt Maros-Torda vármegye árvaszéki ülnökévé választották (–1919). Ifjú korában az apja által szerkesztett Erdélyi Prot. Közlöny szerkesztésében három évig vett részt (e lapban nagyszámú vallásos tárgyú, vallásbölcseleti dolgozata, néhány verse s műfordítása jelent meg). Egyetemi évei kezdetén belépett a kv.-i Magyar Polgár c. napilap belmunkatársai sorába (itt csaknem minden számba írt tárcát vagy költeményeket saját neve, vagy Manfred, és Avar álnevek alatt); később a Kolozsvár c. lapba írt. Bp.-en a Fővárosi Lapokban és a Vasárnapi Ujságban jelentek meg költeményei, az utóbbiban ismeretterjesztő cikkei is. Főispáni titkár korában a nagyenyedi Közérdek ellen a Kolozsvárban folytatott heves polémiákat; míg képviselőkorában a szabadelvűpárti lapokban jelentek meg politikai cikkei. Erdélybe költözését követően (1896–), az itteni vidéki hírlapokba rendesen ír vezércikkeket a különböző aktuális kérdésekről és megalapította Kolozsvárt az Erdélyi Napló c. napilapot és azt szerkesztette (1895–96) Mv.-n folytatta publicisztikai működését a Székely Lapokban és a Maros-Vásárhelyben; átvette a Székely Lapok szerkesztését (1901), mely hetilapból napilappá vált (1902) és mint a szabadelvűpárt orgánumát (–1906); Az Ellenzék munkatársa (1924 k.). Gyakran olvasott fel műveiből a KZST estjein. – F. m.: Ilona könyve (Kv., 1896.); Álmok és emlékek (Kv., 1908). Bedőházy János emlékezete / írta és felolvasta az Erdélyi Irodalmi Társaság Kolozsvárott1916. máj. 5-én tartott gyűlésén dr. Sz. K. (Mv., 1916). A tiszta jövedelem a Maros-Vásárhelyi református Kollégiumnál létesítendő „Bedőházi János alapítvány” javára fordíttatik. antológ.: A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság Évkönyve, 1914 / Szerkesztették: Dr. Lővy Ferencz, dr. Schmidt Béla, Trózner Lajos. (Mv., 1914.); Mv. és a háború vers, (Mv., 1915); ford.: Puskin: A kaukázusi fogoly. Költői beszély (Kv., 1884.), szerk.: Marosvásárhelyii Almanach (Mv., 1920).
Irod.: Almanah Tg. M.; Gyászjelentő; Időtár 3, MIIB; Mikó; Molter 1.; Szinnyei; ÚMIL.