SZÁVA, gogánváraljai, sárdi család

Sz. István, mint nagyváradi polgár kapott címeres nemeslevelet (1656. febr. 9.). Fia II. István Erdélyben telepedett és fia II. Péter ott az ebesfalvi uradalomban Apaffy Mihálynak tiszttartója (provisora) lett, és hű szolgálataiért ott az uradalomhoz közel Szász Ernyében adományos birtokot nyert; utóbb azonban ezen birtokot Apaffy elcserélte, és helyette – mint a család levelei tanúsítják – egy telket tartozékaival Bonyhán és Gógány-Várallyán adományozott II. Péternek. Innen kezdte utóbb a család előnevét Gógány-Váraljáról írni. Fiai közül I. János Küküllő vármegyében viselt alispánságot és főbíróságot (előnevét Váradról irta), valamint II. Péter, előbb Szász-Ernyén utóbb Gógány-Várallyán és Bonyhán szerzett adományos birtokrészt, hites társától Pepele Máriától született gyermekei osztoztak Gógányban, G. Várallyán, Danyánban és Domáldon (1703); I. Sándor (veres csákós) kapitány. Nőül vette Cserei Mihálynak a történetírónak leányát Klárát, ettől lett fia II. Sándor szintén kapitány, ki 1769-ben Kv.-on nyomatott egy. kath. imakönyvet, midőn fiát Károlyt a romai kath. vallásba iktattatta. Ezen Károlyban ez ág kihalt. Ezek Gógán-Várallyáról irták előnevöket. Mihálynak Abaffy Erzsébettől utódai 1752-ben osztoztak Mező-Szengyelben, Szakálban és Keménytelkén anyai javakban. Továbbá, hogy I. Ádám ágazata kapott az említetteken kívül még adományos jószágot Hétkúton, Nádason, Domáldon, Gógányban és Dányánban. A család élt váradi, majd szászernyei, sárdi, gógányvárallyai, sőt szengyeli előnévvel is.
Irod.: Nagy Iván; Pálmay.