SZÉKELY László

Pókakeresztúr, 1741, † Pókakeresztúr, 1791: katonatiszt, testőr, földbirtokos. – A mv.-i ref. koll.-ban tanult. Pályafutását a hadseregben kezdte, majd beállt a m. testőrségbe (1768–), alezredes és gárdapénztárnok (1773–). A szabadkőművességgel rokon jellegű Rózsakeresztes Társulat tagja, szenvedélyes alkimista volt. A haditörvényszék a pénztár hiányai miatt rangjának elvesztésére és 6 évi börtönre ítélte (1785), amit az udvari haditanács követelésére 8 évre emeltek. Büntetését II. József császár 4 évre csökkentette, és fogsága színhelyéül a szegedi börtönt jelölte ki, az uralkodó parancsára szabadon engedték (1786. jún.), 50 arany dukátot kapott, s megtiltották neki, hogy Bécset, Pozsonyt és Pest-Budát felkeresse. Visszatért szülőfalujába, ahol szinte kizárólag alkimista kutatásokkal foglalkozott. Perének nagy visszhangja volt, mert az ítéletet és II. József beavatkozását a szabadkőművesek ellenük irányuló támadásként értékelték.
Irod.: MÉL; MTN; ÚMÉL.