SZÉKELY Mózes, aranyosrákosi

Küküllődombó, 1805., † Kv., 1862. aug. 11.: bölcsészettan tanár, unit. püspökhelyettes, filozófiai író. – Sz Mózes szabédi pap fia. A kv.-i Unit. Kollégiumban tanult, tógás diákká avatták (1824). A mv.-i kir. Táblánál gyakornok (1824–29); a bécsi, a göttingeni (1830–), a jénai egy.-en tanult (1831–32), Londonba is eljutott. A kv.-i Unit. Kollégium történelem, bölcsészettan tanára (1832–), igazgatója (1847–52). Az unit. egyház főjegyzője (1845–), püspökhelyettes (1852–61)., minden egyházi tisztségéről lemondott. Egyháztörténeti és teológiai művek mellett bölcseleti könyveket és útleírást is írt. Szorgalmazta a m. filozófiai nyelv kialakítását, Mo.-on Hegel filozófiájának egyik első ismertetője. Cikke a Kis Követben jelent meg (1834). – F. m.: A keresztény vallás kifejlődése, históriája egy beszédben foglalva… (Kv., 1834); Gondolkodástan, kezdők számára (Kv., 1840); Észtan, kezdők számára (Kv., 1843); Utazási vázlatok a Zalatnai uradalomról = Az utazás divatja (Buk., 1973).
Irod.: Gaál 2001; Gál Kelemen: A kv.-i Unitárius Koll. története (Kv., 1935); Szinnyei; Rugonfalvi Kiss; ÚMÉ; Az utazás divatja. Útleírások, útjegyzetek az 1848 előtti Erdélyről (Buk., 1973).