SZENTIVÁNYI Kálmán, iklódszentiványi

Dés, 1839. jan. 10., †?: Maros-Torda vm. alispánja és országgyűlési képviselő. – Gimnáziumi tanulmányait Nagyenyeden és Kv-on, a jogi tanfolyamot a nagyszebeni jogi akadémián és Mv.-en végezte, egyidejűleg különféle hivatalokban gyakorlati kiképeztetést is nyert. A provizórium beálltával minden hivatalos ténykedéstől visszalépett és Marosszéknek Cserefalva községében saját birtokán gazdálkodással foglalkozott. Mint törvényhatósági rendes jegyző helyet foglalt a megyei tiszti karban (1867–), főjegyzővé (1868), ismét főjegyzővé (1871) és alkirálybíróvá (1872) választották; ismételten Maros-Torda megye alispánja (1876). Nagy munka- és szorgalommal állította össze megyéjének úgynevezett fekete könyvét. A mv.-i Ref. Koll. gondnoka (1875. máj. 23.–1885). Az ákosfalvi választókerület képviselőjévé választotta (1881) szabadelvű-párti programmal; a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott (1886) és a nyárádszerdai választókerületnek lett képviselője (1887). A nemzeti párt soraiban foglalt helyet (–1896), majd a szabadelvű párthoz csatlakozott. A Marostorda Vármegyei Gazdasági Egylet alapító tagja. – F. m.: Marosszék 1874. állapotáról s tett közigazgatási intézkedésekről évi Jelentés. (Mv, 1875.); Egyesült Maros-Torda vármegye 1876. állapotáról s tett közigazgatási intézkedésekről évi Jelentés. (Mv., 1877.); Nyilt szó. (Mv.. 1886.) (A Kolozsvári Közlöny 117. sz. „Főispánok megbuktatása” c. cikk ellen); A nyárádszeredai választókerület választó közönségéhez beszámolója… (Bp., 1900.); Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Irod.: Dobránszky Péter: Emlékhangok a Székelyföldről (Bp., 1875); Dósa Sándor; Fülöp–Ferencz; Koncz; Pálmay; Parádi; Rugonfalvi Kiss; Szinnyei, Új ogyi almanach (Bp., 1888).