SZENTMÁRTONI Bálint, pozsonyi

Nyárádszentmárton, 1875., † 1951.: unit. kántortanító, gazdálkodó. – Apja: Sz. Kálmán, unit lelkész volt Nyárádszentmártonban. Testvére: Kálmán, a kv.-i Unit. Koll. tanára. Felesége: Nagy Ilona. – Középiskolái elvégzése után tanítói oklevelet szerzett (1896). Búzaházán (1896?–1916), majd Csíkfalván és ismét Búzaházán (1920–36) tanított, nyugdíjazták, majd ismét tanított (1940–). A gazdakör munkájában tevékenyen vett részt. Szépirodalmi és pedagógiai művei, valamint szakcikkei jelentek meg nyomtatásban. A Keresztény Magvető munkatársa (1899). Nagy Lajossal közösen kis könyvet írt Búzaháza történetéről (1897), amely a helybeli Dilemont Gyula fanyomdájában jelent meg (1902). – F. m.: Szociológia a tanítói egyesületekben (Mv., 1906); társsz.: Ürmösi Kálmán: Emlékezés dr. Brassai Sámuelről: a Marosköri Dávid Ferenc Fiókegyletnek Kaálban 1898. aug. 8-án tartott ülésében; Brassai emlékezete – írta és elszavalta P. Sz. B. búzaházi tanító (Mv., 1898); Nagy Lajossal: Búzaháza kisközség a legrégibb időktől máig (Búzaháza, 1902).
Irod.: Csíkfalva; Fülöp–Ferencz; Sepsiszéki; Szinnye; Székelyföld í. k.