SZILÁGYI Béla, id., szilágysomlyói

1836. febr. 15., † Bp., 1899. aug. 2.: színész, színigazgató. –. Gyermekként részt vett a szabadságharcban (1848–49), majd Havi Mihálynál színésznek állt. Erdélyi, miskolci és debreceni sikerek után a Nemzeti Színház szerződtette (1859), majd Molnár György színésze és operettrend.-je lett a Népszínháznál (1861–). Molnár távollétében műv.-i vez.-nek is kinevezték. Aradon kezdett önálló igazgatásba és Mv.-en játszott saját társulatával (1864, 1867), a Kv.-i Színház tagja volt (1868–74, 1978–81), a Székesfehérvári Társulat művezetője lett (1874–78). Kv.-t ünnepelte 30 éves színészi jubileumát (1880). Mv.-en még próbálkozott az igazgatással (1883–84 telén), de már nem sok sikert ért el. Végképp visszavonult. Nyugtalan vérmérsékletű, vállalkozó szellemű színész volt. A buffószerepekben szép hangjával, zenei képzettségével és természetes kedélyével; az operettek rendezésében szakavatottságával aratott sikereket. – F. sz.: Tympanon (Offenbach: Dunanan apó); Zsigmond (Strauss: Metuzalem herceg); Binet (Offenbach: A papagáj); Kancsukow (Suppé: Fatinicza); Germont (Verdi: Traviata). F. r.: Papp Miklós: Az ördög bibliája.
Irod.: Időtár 2; MSzínL; MSZL; ÚMÉL.