TARR László, § Tar László

Nagyszalonta, 1927. júl. 28., † Mv., 2010. nov. 18.: színművész. – Nagyváradon érettségizett (1948); a kv.-i BTE francia-román szakos hallgatója (1948–50), majd a Szentgyörgyi István Színművészeti intézetben szerzett oklevelet (1954). A mv.-i Székely Színház művésze (1954–); kisebb megszakítással a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára (1956–), a Mv.-i Rádió (1958–85; 1990–), az RTV m. adásainak külső munkatársa. Irodalmi esteken és összeállításokon is fellépett: Arany János est; Az emlékek kávéháza (1983); Mi van a padláson (1989). Egyszerű megjelenésével szinte szöveg nélkül is vibráló légkört tudott teremteni. Szerepei az egyszerű falusi embertől a shakespeare-i bolondokon át a tragikus választás elé állított alakokig terjednek. Legnagyobb sikereit vígjátékokban aratta, de humoros alakításai hátterében is megjelenik a tragikum. Munkásságát a színházi szakma is értékelte: a Brassói Kortárs Színházi Fesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta a Fügedes alakításáért Sütő András: Vidám sirató egy bolygó porszemért c. darabban (1978). Szentgyörgyi-díj (1995), az EMKE Bánffy Miklós díjjal tüntette ki életművéért (1999), Kisvárdán a Határon Túli M. Színházak Fesztiválján életmű-díjjal jutalmazták pályafutását, Erdős Irma emlékgyűrüt kapott (2009). – F. sz.:: Vukovits Sebő és András (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Vannak még hibák c. szilveszteri műsorban (1954); Pero írnok (B. Nusics: A kegyelmes asszony); Plésa bíró (Horváth Ágoston: Varga Katalin); Fridolin (H. Kipphardt: Shakespeare kerestetik); Luka (Csehov. A medve), Hirin bankkönyvelő (Csehov: Jubileum); Márton gazda (Szigligeti–Móricz: A csikós, 1954, 1987), Sirio, Nicia (Machiavelli: Mandragora, 1955); Tanító, ifj Nagy (Bródy Sándor: A tanítónő, 1956), Beppo (Heltai Jenő: A néma levente, 1956); Tuzok, városi dobos (Szirmai Albert: Mézeskalács); Frank (G.B.Shaw: Warrenné mestersége), Kardos Jákob (Kós Károly: Budai Nagy Antal); Kurrah (Vörösmarthy Mihály: Csongor és Tünde, 1957); Gáll Mózes, bölcsészhallgató (Szabó Lajos: Menekülés), Veress (Sarkady Imre: Szeptember (1957); Marius Pop, orvos (E. Mirea–Kovács György: Az utolsó vonat); Pompilian, újságíró (M. Sebastian: Lapzárta előtt); Fjodor (A. Gladkov: Szilveszter); Férj (Méhes György: Széna vagy szalma); Ionescu, nyomozó (Aurel Baranga: Diadalív); Jimmy (Nash: Az esőhozó ember, 1958); Grumio (Shakespeare: A makrancos hölgy, 1959); Visnyevszkij: Optimista tragédia (1959); Pavel Balaban (C. Teodoru: Oroszlánrész); Csernyicskin .Trenyov: Gimnazisták); Ligniere (E. Rostand: Cyrano de Bergenac); Roy Maxwell, ügyvéd (J. Gow- A. D’usseau: Mélyek a gyökerek); Romeo, riporter (A. Mirodan: Újságírók); Dr. Carlson (Wolf: Mamlock professzor, 1960); Iordache (Caragiale: Farsang, 1962); A. Abruzov: Irkutszki történet (1962); Iordache (Caragiale: Farsang, 1963) Énekes Béni (Szabó Lajos: Családi fészek, 1964); Kántor (Sütő András: Pompás Gedeon, 1967), Trileckij (Csehov: Platonov szerelmei, 1968); Noé (Méhes György: Noé bárkája, 1969); Drinkwater (Shaw: Brassbound kapitány megtérése, 1970); Petitpont (Feydeau: Osztrigás Mici, 1970); János (Szabó Lajos: Mentség, 1971); Jonathan Coffin (T Williams: Az iguána éjszakája, 1972); Arturo Ui (Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit, 1976); Valkay (Móricz: Légy jó mindhalálig, 1977); Fügedes (Sütő András: Vidám sirató, 1977); Jack (Albee: Mindent a kertbe, 1978); Bolond (Shakespeare: Lear király. 1980); Tiborc (Katona: Bánk bán, 1980); Princz (Méhes György: Duplakanyar, 1982); Keszeg András (Shakespeare: Vízkereszt, 1985); Samu bácsi (Tamási Áron: Csalóka szivárvány, 1986); Jerry Rian (Gibson: Libikóka, 1986); Színész (Gorkij: Éjjeli menedékhely, 1989); Csörgheö Csuli (Móricz: Úri muri, 1990); Koldus (Kincses Elemér: Maraton, 1991); Orgon (Molière: Tartuffe). – Filmsz.: Jelen idő Duios Anastasia trecea – Rendezései a főiskolán: Segédrendező: A. Miller: A szálemi boszorkányok (1964); Baranga: A kerge birka (1965); Gorkij: Az utolsók (1965); Gorkij: A nap fiai (1968); T. Williams: Orpheus alászáll (1968); Sebastian M: A sziget (1969); Cocteau: A rettenetes szülők (1972), Bródy S.: A tanítónő (1976).
– Irod.: Csifó; EMKK; Gyárfás 2013; A Hét Évkönyve (1982); Horváth Bea; Koch Mária: Beszélgetés T. L. színművésszel (V. Z., 1967. okt. 14.); Kántor–Kötő; Keresztes Dénes: Nem szeretem az izzadságszagú művészetet (Erdélyi Figyelő, 5. sz., 1995); KKACs; Metz Katalin: T. L. (Új Élet, 10. sz., 1983.); MSZL; [Nekrológ] (2010. nov. 22); RMKK; Técsy Sándor: Fortuna nundájé: Emlékszilánkok T. L.-ról )Nú., Múzsa, 2011. júl. 23.); Todea 2013; Tompa Z. Mihály: Egyforma lelkesedéssel játszom…(V. Z., 1984. márc. 17.); Török Anna-Mária, D.: Megkésett köszöntő (Nú., Múzsa, 1997. dec. 5., 323. sz.); Viharban; Zsehránszky István: T. L. dicsérete a Szentgyörgyi István-díjátadásakor (Nú., Múzsa, 1995. nov. 17., 222. sz.).