TAVASZY Sándor, § magyarbölkényi, Tavaszi Sándor, álneve: Gentry

Marossárpatak, 1888. febr. 25. † Kv., 1951. dec. 8., a Házsongárdi temetőben nyugszik: ref. teológus, filozófus, püspökhelyettes, író, szerk., dr. – Apja T. Károly. Felesége: Borbáth Lujza (1915–). Édesanyja Pókából származott ott vásárolt kisbirtokot, a család ide telepedett, kerületi jegyzőként. Elemi és középiskolai tanulmányait a pókai ref. iskolában, a mv.-i Ref. Koll.-ban folytatta végig eminens tanuló volt, érettségizett (1907). Egyetemi tanulmányait a kv.-i ref. teológián és a Ferenc József TE-en végezte, ahol főképp filozófiai, neveléstudományi és művelődéstörténeti előadásokat hallgatott (1907–11).Nagy hatással volt szellemiségére Böhm Károly filozófia prof., Ravasz László és Bartók György teológiai professzorok; Németo.-ba ment tanulmányútra, ahol a jenai egy. Hittud. és Bölcs. Karán (1911. okt.–), a berlini egy.-en (1912. máj.–1913. aug.), valamint Bethelben (Bielefeld mellett) teológiát, filozófiát és lélektant is tanult. Hazatérve püspöki titkár (1913–15), és helyettes vallástanár a kv.-i állami tanítóképző intézetben. A kv.-i egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1915). Doktori dolgozata: Az ismeretelmélet és a megismerés psychologiája. Transcendentál-philosophiai tanulmány. Kv.-on a ref. koll.-ban h. vallástanár (1915–19), a ref. leány középkisk.-ban r. vallástanár (1919), a kv.-i Ref. Theológiai Fakultás meghívta az egyháztörténet h. tanárának (1920- ), etikát is tanított, magántanár az egyháztörténet h. (1920–), r. tanára (1921–), fakultás igazgatóprofesszora (1924–32), a rendszeres teológia r. tanára nyugdíjazásáig (1926–48). Az erdélyi ref. egyházker. lelkészi főjegyzője haláláig (püspökh.) (1936–51). Ezzel zsinati és az egyetemes konventi tagság járt (1940–44). A kv.-i magyar egy. filozófiaprofesszora (1944–). Kényszernyugdíjazták (1951. A Ref. Szemle hetilap, a Pásztortűz belső, ill. főmunkatársa, Az Út c. havifolyóirat állandó munkatársa (1923–), Maksay Alberttel megalapította a Kálvinista Világ c. egyházi-közéleti lapot (1926-ig – Marosi szerint 1929–33-ig – szerkesztette), amelyet a kéthetente megjelenő Kiáltó Szó c.-en visz tovább (1934–). Tucatnyi könyvet 800 tanulmányt és számos cikket írt. Rendszeresen közölt a Vasárnap, Egyházi Újság, Protestáns Szemle, Magyar Nép, Ifjú Erdély, Erdélyi Irodalmi Szemle, Erdélyi M. Ref. Naptár, Kálvinista Világ, Erdélyi Múzeum, Keleti Újság, Ellenzék, Egyházi Közlöny, Erdélyi Helikon, Református Család, Ellenőr, Transzilvánia (Erdély), Erdély, Református Élet, Szellem és Élet, Túristák Lapja hasábjain. Az EME tagja (1920), bölcseleti, nyelv- és történettud. szakosztályának elnöke (1930-tól), az egyesület alelnöke, majd elnöke. A kv.-i Erdélyi Irod. Társalapító tagja (1924), alelnöke (1937-től), tagja a mv.-i KZST-nek (1923), az Erdélyi Helikon alapító tagja (1926). A M. Kulturális Egyes.-ek Orsz. Szöv. társalelnöke (1944-ig). Az EMKE alelnöke (1941–). Filozófiai tanulmányait Bevezetés a filozófiába és a vallásfilozófiába jegyzeteiben összegezte, ezek a Bolyai Egyetemen tartott előadások alapjai is (1945–48). Több műve (pl. önéletrajza) kéziratban maradt. Kitüntetése: Corvin-koszorú (1940). Tiszteletére a marossárpataki ref. egyházközség emléktáblát állított a helyi ref. templom falára (2000. okt. 29). Marossárpatakon ünnepélyesen felavatták mellszobrát, Miholcsa József alkotását (2011. dec. 11.). – F. m..: Az ismeretelmélet és a megismerés psychologiája. (Kv., 1914); Az emberiség életének filozófiája (Bp., 1917); Schleiermacher philosophiája (Kv., 1918); Históriai megismerés a theologiában (Bp., 1919); A jelenkor szellemi válsága (Kv., 1923); A nyugateurópai kultúra sorsa Spengler philosophiájának tükrében (Kv., 1924); Kálvin János élete (Kv., 1924); Világnézeti kérdések (Torda, 1925); Apáczai Csere János személyisége és világnézete (Kv., 1925); A tudományok rendszere (Kv., 1925); Múltunk öröksége és örökségünk szelleme (Kv., 1925); Erdélyi szellemi életünk két döntő kérdése (Kv., 1928); Mi a filozófia? (Kv., 1928); A dialektika theologiai problémája és problémái… (Kv., 1929); A kálvinizmus világmissziója (Bp., 1929); A kijelentés feltétele alatt… (Kv., 1929); Kierkegaard személyisége és gondolkodása (Kv., 1930); A theologiai irányok átértékelése… (Kv., 1931); A szociális és gazdasági törekvések theologiai megítélése (Kv., 1931); Református keresztyén dogmatika (Kv., 1932); Mit mond a filozófia a mai embernek (Kv., 1932); Lét és valóság (Kv., 1933); Erdélyi tetők. Útiélmények és természeti képek (Kv., 1938; 2004); A nevelés református alapelvei leány- és fiú-középiskolákban (Kv., 1938); A dialektika teológiai problémái (Kv., 1939); Az ethika mai kérdései (Kv., 1939); Az ember filozófiai értelmezése (Az Erd. Múz.-Egyes. 16. közgyűlése. Kv., 1940); A polgári gondolkodás (Kv., 1941); A teológia a tudományos életben (Bp., 1941); A természettudomány világnézeti jelentősége (Kv., 1941); Orbán Balázs (1829–1890) = Erdélyi csillagok 1942; A református egyház jelentősége Erdély történetében (Kv., 1943); A refomátus theologiai gondolkodás mai kérdései (Mv., 1943); A két Apafi fejedelem (Kv., 1943); A szenvedés titka (Aiud, 1947); Bevezetés a filozófiába. Kiad. Tonk Márton (Kv., 1999); Válogatott filozófiai írások. Kiad. Tonk Márton (Kv.–Szeged, 1999), Erdélyi tetők: Úti élmények és természeti képek (Kv., 2003); antológ.: Az igazságos Isten = Theológiai tanulmányok. Kecskeméty István emlékkönyv (Kv., 1934); A nemzeti élet és a művelődés fő kérdései = Az EME tizedik vándorgyűlésének emlékkönyve (Kv., 1934); A mi egyházunk (Kv., 1935); Világnézeti kérdések új beállításban = Az EME tizenharmadik vándorgyűlésének emlékkönyve (Kv., 1935); Erdélyi csillagok (Kv., 1935); Kálvin üzenete. Kálvin tanítása = Az Institutio megjelenésének 400. évfordulójára (Kv., 1937); Az ember filozófiai értelmezése = Az EME 1939 évi vándorgyűlésének évkönyve (Kv., 1940); A theológia a tudományos életben = És lőn világosság. Ravasz László Emlékkönyv (Bp., 1941); A ref. teológiai gondolkodás mai kérdései = Ref. Napok Emlékkönyv (Mv., 1943); Erdélyi Ref. Naptár (1925–49); Az idő határán = Dolgozatok a ref. teológiai tudomány köréből (Kv.); Erdélyi csillagok (Orbán Balázs) (Bp., 1943); Székelyföld = Volt jövőkbe nézve: Válogatás a Múzsa irodalmi anyagából (Mv., 2001), szerk.: Heidelbergi káté. A református keresztyén egyház hitvallása (szöveg megállapítás; Cluj-Kv., 1930; Buk., 1972, 1974, 1978, 1979).
– Irod.: Adamovits; Adamovits Sándor: Erdélyi tetőkön – a legmagasabb csúcson (Nú., Múzsa, 1998. ápr. 25., 341. sz.); Akik jó bizonyságot nyertek. A kv.-i Református Theológia tanárai, 1895–1948 (Kv., 1996); Balázs Sándor: T. S. filozófiája (Buk., 1982); Berekméri–Gálfi; Clujeni ai sec. 20.; Dsida; Dubovitz; EM; Az Erdélyi Helikon mo.-i barátainak aranykönyve 1937 (Kv., 1937); Az EME háromnegyedszázados tudományos működése 1859–1934 (Kv., 1937); Féja; Ferenczi 1931; Fornade; Gaál: Kv. vonzásában; György; György 1926; Hanák Tibor: Az elfelejtett reneszánsz (Bp., 1993); Házsongárd; Helikon 1924–1944; Helikoni arcképcsarnok 1; Hivatás és tudomány; Időtár 3; Jancsó Elemér: Magyar tudományos élet Erdélyben 1918-tól napjainkig (Bp., s.a.); Maksay Ágnes, T.: Egzisztencializmus és teológia az erdélyi szellemiség szolgálatában = Etnikai szempontok a románság és magyarság viszonyának megítéléséhez (Korunk, 1990. márc.); Málnási; Marosi-Helikon; Marosi-KZST; Molter 3.; Nagy Lajos: Nagyernye… = Emlékk. Szabó Miklós; Nagy Mária; Nagy Ödön; Osváth; Pomogáts 1.; Réthy–Újvári–Váczi, RMIL; Szabó–Simon–Szögi, Szigethy–Újvári; Tonk Márton: A kantianizmus magyar recepciójának történetéből. T. S. és a kolozsvári Böhm-iskola (Közelítések a m. filozófia történetéhez. Bp., 2004); Tófalvi 5.; -vagy-: A lélek pásztora a természet vándora volt: Szobrot emeltek dr. T. S.-nak (Nú., Színes Világ, 2011. dec. 17.); Tóth–Gábor; Tőkés István; Veres Ildikó – Tőkés István: T. S. Egy magyar református gondolkodó a XX. század első felének Erdélyében (Debrecen, 1994); Ünnepi könyv; Valentiny 1936.