TELEKI Arctúr, széki gr., Teleki Arthúr; Teleki Artúr

Bp., 1873. aug. 26., † Mv., 1959. júl. 23., temetve Tancson egy a kastély közeli kis fenyőerdőben: nagybirtokos, képviselő, mezőgazdász. – Gusztáv Adolf és nagykállói Kállay Gemma fia. Beceneve: Dudu. Felesége: hadadi br. Wesselényi Ilona (Zsibó, 1877. aug. 14.– Mv., 1959. febr. 6.), W. Béla (1847–1904) és D’Aubein Franciska leánya. Esküvő Zsibón volt (1898. júl. 31.). Gyermekei: Béla (1899–1990), Ilona (1901–1993), Margit (1904–1990), Gemma (1908–2001). – Angliában végezte tanulmányait. Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank igazgatósági tagja (1924). Az OMP megyei tagozatának társelnöke (1924), szenátor (1926–). A Mv.-i és Vidéke Cukorgyár Rt igazgatótanácsának tagja (1940). Az Erdélyi Párt mv.-i elnöke (1942). A ref. egyház patrónusa, az egész erdélyi egyházkerületnek főgondnoka. Óriási birtokai voltak (3600 hold), szántóföldek, legelők és erdők, amelyekből az agrárreform alkalmával 464 holdat kisajátítottak, és szétosztották Mezőszokol lakosai között, a g. kat. templom, az iskola és közhasznú épületek emelésére (iskola kert, tanítói kert, házhelyek, sportpálya, stb., 1921). Mezőszokolban, Tancson, Tekében, Fülpösön és más három marosi faluban, valamint Zsibón voltak birtokai, ménese, az utolsó zsuki falkanagy volt. Tancson udvarháza és malma volt (alapítva 1906), melynek kapacitása napi egy vagon gabona megőrlése és 500 l olaj kipréselése, hat alkalmazottal. A malmot leánya adta át az államosító bizottságnak (1948), ma is működik. Az udvarházat lebontották. A marossárpataki felső kastélyt eladták Mircea Vaida-Voievod parlamenti képviselőnek (1935). Mv.-en volt a kényszerlakhelye (1949–), az itt kényszerlakhelyen élő volt m. földbirtokosok két nagyobb csoportba tömörültek és heti gyakorisággal találkoztak. Az egyik csoport vezetője Rozsnyai György volt, ebbe tartozott. Napszámosmunkát végzett. Tanulmányt írt a hátas- és fogatlovak neveléséről (kézirata kiadásra vár).
– Irod.: Bernády; Gudenus; Halotti beszédek; Időtár 3; Kemény Jánosné; Keresztes 1995; Lőwy 2013; Mikó; Nagy Lajos: Mindenre van erőm a Krisztusban (Mv., 2005.); Pană; Socolul de Câmpie; Teleki Éva: Tölgy és repkény.