TELEKI Domokos, § széki gr.

Sáromberke, 1773. szept. 5., † Mv., 1798. szept. 16., a sáromberki Teleki-kriptában nyugszik: cs. k. kamarás, guberniumi titoknok, a mv.-i Királyi Tábla egyik ítélőbírája, a Jénai és Erdélyi Tudós Társaságok tagja, utazó, ásványgyűjtő. – Apja Sámuel, anyja iktári Bethlen Zsuzsanna. – Az Erdély kancellárjának legnagyobb gondja gyermekei sokoldalú oktatásának megszervezése. A házitanítókat a legjobbak közül válogatta ki; a mv.-i ref. koll.-ba adta nyolcéves korában, de apja gyakori helyváltoztatása (Nagyszeben, Nagyvárad, végül Bécs), valamint a gyakori betegeskedés miatt kénytelen volt fiát magánnevelővel taníttatni, igy került Nagyenyedre Benke Mihály filozófiatanár keze alá, aki először ásványtanra oktatta, mely egész életében kedvelt tudománya lett; azonban más tudományokban is – történelem, államtudományok és néprajz- kiképzést nyert. Amikor a család Bécsbe költözött (1787–), a bécsi egyetemet látogatta, ahol humán- és természettudományi tanulmányokat folytatott (1788–91), majd a pesti egy.-en jogot tanult (1791–). Tanulmányai befejeztével a Királyi Kúriánál jurátusként kezdett dolgozni, majd Váradon aljegyző, Bihar vármegye jegyzője volt. Egészsége egyre romlott, a gyógyulás reményében a későbbi neves erdélyi orvossal Pataki Sámuellel egy hathetes útra indult, beutazta Magyaro. felső részét és a bányavárosokat, ősszel pedig Erdélyben tett utazást (1793), majd Mo. déli részeit járta be (1794) javulást remélve a radnai vizektől. A következő évben horvátországi utat tett, majd Karlsbadban gyógykezelésen volt; ezután meglátogatta a német városok egy részét (Drezda, Lipcse, Jéna, Koburg), majd Prágán keresztül Bécsbe érkezett. Jénában fölkereste a Természetvizsgáló Társaságot, mely tagjai közé választotta (1796). Közel háromévi utazás után hazatért Erdélybe mint cs. k. kamarás (1796–), a család sáromberki birtokával foglalkozott, tevékeny munkatársa volt az Erdélyi M. Nyelvművelő Társaságnak, októberben részt vett a pozsonyi diétán; az erdélyi guberniumnál titkár (1796), Mv.-en a királyi tábla ülnöke (1797–98), sokat tartózkodott Kv.-on; Váradon részt vett az Insurrectio két ülésén; májusban az akkor szép számú ásványgyűjteményét az apja Bécsből Mv.-re szállíttatta a franciákkal folytatott hadműveletek elől. Az elképzelése és vázlatterve alapján kezdték építeni a ma Teleki-ház néven ismert épületet (1797–1803, a hajdani Vár / Kálvin, a mai Petőfi tér 2. sz.). Egészségi állapota rohamosan romlott, s végül kevéssel 25. születésnapja után meghalt. Főként ásványtannal, részben történelemmel és jogtudománnyal foglalkozott. Főleg az ásványokkal való foglalkozás hozta meg életében a legnagyobb elismerést. Amikor németo.-i útját járta már többéves gyűjtőmunka volt mögötte. Szaktudását, jártasságát a külföldi szakemberek is látták, és ennek köszönhető, hogy a jénai, lipcsei tudós társaságok tiszteletbeli tagnak választották, de a legkomolyabb elismerést az jelentette, hogy a Jénában megalakult első német Ásványtani Társulat (Sozietät für Gesamte Mineralogie zu Jena) az akkor mindössze 24 éves fiatalembert első elnőkének választotta (1797). Értékes ásványgyűjteménye mintegy 2000 darabot számlál, nagyrészt erdélyi lelőhelyekről, melyet apja tovább gyarapított és a vásárhelyi Tékában helyezett el, elkészíttette a katalógusát és ma is megtalálható ott. Munkásságának talán legismertebb oldala az Erdélyi Nyelvművelő Társaságban kifejtett tevékenysége, Aranka György fáradozásai nyomán Mv.-en jött létre a nyelv- és tudományművelést, kallódó kézírásos emlékeink összegyűjtését programjába iktató tudományos társaság (1793), amely munkájába bekapcsolódott, többször szerepelt a Mv.-en tartott összejöveteleken, új tagokat szervezett, működési és szervezési javaslatokat fogalmazott meg, adományokat tett a társulat javára. A közjó előmozdítását szolgálták az erdélyi oktatatással, különösen a vidéki gyerekek nevelésével kapcsolatos javaslatai, családja sáromberki birtokán konkrét intézkedéseket tett a tanítás megreformálását illetően A lipcsei Gazd. Társulat (1796), a jénai Természettud. Társulat tagja (1796), és a Jénai Mineorológiai Társaság (1797) első elnöke, az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság r. tagja (1798). A mv.-i Ref. Koll. főgondnoka (1798. jún. 29.–). Hazai és külföldi utazásairól feljegyzéseket készített melyek megjelentek magyar (1796) és német (1805) nyelven. Levele Aranka Györgyhöz (1790. szept. 12). Szépirodalmi próbálkozásai is voltak: versek, drámakézirat: A Spanyolok Mexicoba: Szomorú játék – Mv.-en 3 kéziratos példányban maradt fenn. Írásos hagyatékának egyik értékes darabja az a 15 lapnyi önéletrajzi feljegyzés, amely a Teleki Tékában van kéziratai között, valamint levelezése. A gernyeszegi általános iskola felvette a nevét (1912. ápr. 29.). – F. m..: Gróf Teleki József elköltözött lelkéhez. Névtelenül (költ.; H. n., é. n.); Gróf Rhédey Ádámnak és gróf Teleki Máriának egymással kötött házassági sz. szövetségeket örvendetes emlékezetben ki-vánja tartani… Névtelenül (Bécs, 1795); Egynéhány hazai utazások leírása, Tót- és Horváth országnak rövid esmertetésével együtt, kiadatott G. T. D. által (Bécs, 1796; Bp., 1993; németül Pest, 1805); Sándor Leopoldnak Ausztria főhercegének Magyaro. nádorispánjának nevét örökösítő emlékeztető írás… deák nyelven Birkenstock Menyhért készített, e fordításban pedig magyar nyelvere által tenni próbált (Bécs, 1796); A vallás és erkölts summás tanítása. Névtelenül (Pest, 1798); Reisen durch Ungern und einige angränzende Länder (Pesth, 1805); antológ.: Hazai utazók Erdélyben (Kv., 1942); Kéziratban is vannak munkái, melyeket a marosvásárhelyi könyvtárban őriznek; a M. N. Múzeumban: Gróf Teleki József elköltözött lelkéhez c. költeménye.
– Irod.: Czirják 3; Deé Nagy Anikó 2007; Deé Nagy Anikó: Ifjú gróf T. D. (Erdélyi Múzeum, 56., 1994, 1–2); Deé Nagy Anikó: Emlékezetre méltó dolgok (Nú., Múzsa, 365. sz., 1998. okt. 10.); Deé Nagy Anikó: Ifjú T. D. az erdélyi tudományosság szolgálatában = Évek 1100-ból; Deé Nagy Anikó 2007; Deé Nagy Anikó 2020; Egyed Emese: A zseniális olvasó Teleki Domokos. A Spanyolok Mexikóban (Telekiek); Gergely Pál: Székely világjárók (Bp., 1940); Időtár 1; Koncz; Koncz József: Ifj. T. D., a jénai ásványtársulat elnöke 1798 (Irod.tört. Közl., 1891); Kovásznai; Krón. Füz. (1939. 4/9); Levéltári gyászj.; Málnási; Man: Tg. M.; MÉL; MMA; Nemes Gyula: A marossárpataki Teleki kripta értékeit mentik (Központ, 2016. jún. 2–8.); Pál-Antal 2002; Pál-Antal 2009; Pataki József: A magyar színészet története (Bp., 1922); Pápay Sámuel: A magyar literatúra esmérete (Veszprém, 1808); Pesty 2014; Pintér Jenő: A m. irod. története Bessenyitől Kazinczyig (Bp., 1913); Sáromberke, 1319–1994 (Sáromberke, 1994); Szabó–Szögi; Szinnyei; Szinnyei J – Sz. J.; Szinnyey József: A gróf Teleki család írói (Bp., 1910); Telekiek; ÚMÉL, Veress.