TELEKI Domokos, § széki gr.

Kv., 1880. jan. 11., † Csombord, 1955. júl. 3., temetve a gernyeszegi családi kriptában (2009): archeológus, jogászdoktor, a m. főrendiház örökös tagja, a Johannita Rend lovagja, birtokos. – T. Domokos (1810–1876) és T. Klementina (1827–1894) fia. Testvére T. Ilona, Bethlen Istvánné. Felesége széki gr. Teleki Eduardina Sarolta Irén Matild Róza. Gyermekei: Mihály, Domokos, Margit. – A középiskolát magánúton, részben Bp.-en a II. ker. R. k. főgimn.-ban végezte Egyetemi tanulmányokat folytatott a Strassbourgi Egy. Jogtud. Karán (1899–1900, Kv.-on és Berlinben. Államtudományi doktori fokozatot szerzett Kv.-on. Mint népfelkelő tiszt (1917. dec. 1.–1918. febr. 4.) felmentve. A m. főrendi háznak tagja (1910–18) a Johannita rend lovagja. Az I. vh.-ban hadnagy, az országos Vörös Kereszt Egylet főmegbízottja, hatásköre kiterjedt Mv. és Maros-Torda vármegye összes vöröskeresztes egyesületeire és kórházaira. A Mv.-i Vívóegylet elnöke (1910). Vármegyei virilista (1910, 1913). Apjától örökölte a gernyeszegi Teleki-kastélyt. Gazdagította a kastélyt építészeti elemekkel, plasztikákkal, régi sírfeliratokkal és a parkban hét görög mitológiai istenszobrot állított fel: Juno, Neptun, Pán, Venus, Ceres, Bacchus és Ganymedes, ezeket Budán találta, feltételezhető, hogy Martinelli építész Bp.-en dolgozó szobrászai készítették. A gernyeszegi uradalomban gazdálkodott. Az 1180 kataszteri holdjából 540 holdat kisajátítottak a földreformkor (1921). Gépekkel felszerelt mintagazdaságot alakított ki. Kiállításokon díjakat nyert az állatokkal és különböző mezőgazdasági termékekkel. A változott viszonyok közt szövetkezeti ügyekkel (földműves szövetség), egyházi ügyekkel (a görgényi ref. egyházmegye főgondnoka) foglalkozott, vezette mintagazdaságát, mezőgazdasági szakkönyveket írt. A Teleki Téka ügyeivel foglalkozott (1930-as évektől), a Téka hivatalos ügyvezetője (1942–), útmutatásai alapján javították az épületet: a tetőt, új kéményeket állítottak, páncélszekrényt, tárlókat vásároltak. Híres és szakavatott műgyűjtő, archeológus volt. Aktív résztvevője volt a község és a megye életének. Az MTK elnöke (1921), A Maros és Kisküküllő megyei közös mezőgazdasági Kamara titkára (1925). Az MSE alapító tagja, mint versenyző vett rész a mv.-i vívóakadémia dísztornáján (1909). Az OMP helyi tagozatának vezetőségi tagja (1927), elnöke (1932). A KZST tagja (1936), székfoglalója vetítettképes előadás Mv. múltjáról. Eladta a Köpeczi-Teleki házat Csiszár Lajos építőmesternek (1920). – F. m..: A Marosvásárhelyi Teleki-könyvtár története (Kv., 1931); A vívásról = Illyés; társsz.: Gróf Teleki Sámuel emlékünnep (Bp., 1940); A Teleki Théka ügyének rendezése (Kv., s.a.).
– Irod.: 1924–1944 Helikon; Antalfi Imola. Gernyeszegen nyugszanak immár a Telekiek (Nú., 2011. szept. 5.); Bányai Réka; Bicsok–Orbán; Castellum Értesítő (2000, 3. sz.); Fekete; Gazdasági sérelmeink és kívánságaink: Az Országos MP közgazdasági szakosztályának Gyergyószentmiklóson 1926. okt. 9.-én tartott nyilvános üléséről (Dicsőszentmárton, 1926); Gudenus; Gulyás Károly [kézirat]; Időtár 2; Időtár 3; Illyés; K.L. Mv. Molter; Koszta; Műv. tört. tan. 2.; Mv. és a háború 1. Molter; Oláh-Gál Elvira = Nobile officium; Szabó–Simon–Szögi.