TELEKI Domokos, széki gr., Teleki Domokos

1748-50 k. ? † 1824. márc. 20., temetve Sárpatak Teleki kripta: főispán, ülnök, cs. k. kamarás, író. – T. Lajos (1716–1758) és iktári gr. Bethlen Kata († 1790) fia., a Teleki család sárpataki ágának megalapítói. Felesége: 1. nagyercsei és gelencei Tholdalagi Anna (1758–1780, esk.1777); 2. bethleni br. Bethlen Judit († 1784), lányuk Anna – Kemény Simonné; 3. malomvizi gr. Kendeffy Zsuzsanna (1771–1821) kitől gyermekei: Ráchel (1794–1868), Polixénia (1798–), Elek (1799–1866), Krisztina (1803–). Mint gyermek három évig nagyszüleinél nevelkedett. Iskoláit a mv.-i és a nagyenyedi Koll.-ban végezte. Előbb katonai pályára lépett, főhadnagyi rangot ért el. Szabadságra hazaérkezve ismerte meg Koronkán Toldalaghi László Anna nevű lányát és feleségül vette (1777), felmondott a katonaságnál, de felesége nemsokára meghalt. Az őszi erdélyi forradalom idején a székelyekkel a Maros mellett táborozott (1784). Szebenben ment szolgálatra az ott székelő Főkormányszék mellé (1786) ott ismerte meg harmadik nejét malomvizi Kendeffy Zsuzsannát. Sárpatakon fényes új kastélyt épített, ez volt a felső kastély (1792–1795). Ekkor már cs. kir. kamarás, Torda megye főispánja volt, amely szolgálatot 20 évig viselt. Élete hátralevő részét nagy részben Sárpatakon vagy mv.-i házánál töltötte, melyeket ő építtetett. A mv.-i vártemplom alatti házat (1797–1803) és a sárpataki felső ma már elpusztult kastélyt (1792–95). Marossárpatakon szülei sírja fölé latin feliratos sírkövet készíttetett (1808). Mindvégig m. ruhában járt, amiben fia Elek is követte. A gyulafehérvári ref. egyházmegye és a mv.-i ref. kollégium főgondnoka (1784. ápr. 18. –). Nejével malomvízi gr. Kendeffy Zsuzsannával 400 rajnai frtot ajánlott a ref. koll.-nak botanikus-kert létesítésére (1808), továbbá a bankócédulák devalvációja által szenvedett kár miatt „némi nemű felsegéllésére a kollégiumnak, mind az emberiség, mind hazafiság és keresztyéni indulatoknál fogva” (1816), még 1811-ben legált 1000 németforintot, a már akkor behozott váltócéduláknak becse szerint értve, ez összeget befizette. A Kövecses utcában lévő telkét a kórház építésére adományozta, ami fel is épült Szotyori doktor erőfeszítései nyomán (1812). Mv.-i házára, mely a vártemplom lépcsőfeljárója előtti Kálvin-téren építtetett- ma Bernády tér 3. (1797- 1803), ma is látható latin feliratot tett arról, hogy a ház igaz szerzeményből ered. Megvásárolta a telket (1797) és a lebontott Kis Pipa alapjára saját tervei szerint építtette fel a házat, amely erdélyi barokk stílusban készült el (1803). Az építtető nevét a homlokzatra helyezett emléktábla örökíti meg. Hosszú ideig a Görög Károly birtokában volt, de a Teleki-család visszavásárolta, T. Domokos (1880–1955) eladta a ref. egyháznak (1935), azóta esperesi hivatal, Teleki-ház néven ismert „A” kategóriába tartozó műemlék, emléktábla jelzi, hogy „Ebben a házban szállt meg a világszabadság nagy harcosa Bem József tábornok, aki 1849. júl. 30-án reggel indult Petőfi Sándor kíséretében a fehéregyházi csatatérre. Emlékük legyen áldott minden szabadságszerető ember szívében.” Az épület a ref. egyház tulajdona (1935–). Kéziratban hagyta saját életét: „Az emberi sorsnak változandósága….” alexandrinus rímekben jókora két kötetben megírva. – F. m..: Az emberi sorsnak változandósága, melyet maga példájával lerajzolt… és versekbe foglalt. (Kv., 1815), Elbutsuzó, beiktató béköszöntő beszédek és ezekre tett feleletek (Kv., 1816).
– Irod.: Berekméri–Gálfi; Bicsok–Orbán; Bíró József; Fodor Sándor S.: A Teleki- és Görög-ház (Központ, 25. sz., 2010. jún. 23–29); Gudenus; Gyászjelentő; Halotti beszédek; Időtár 1; Kelemen Lajos 2006; Keresztes 1998; Keresztes Gyula: A hajdani Mv., 11.: A város régi épületei (Nú., 1996. febr. 3.); Keresztes Gyula: Teleki-ház (Nú., 1990. aug. 31.); Koncz; Krón. Füz. (1939. 4/9); M. tört. évk. naplók; Maros megye; Nagy Iván; Pál-Antal 2006; Pál-Antal 2009; RMIL; Szinnyei; Szotyori; Tîrgu Mureş; Valori mureşene de patrimoniu.