TELEKI Mihály, széki gr., VIII.

1756.vagy 1750 júl. 13., † Mv., 1826. jan. 28, temetve Marossárpatakon, a családi kriptában: cs. k. kamarás, v.b.t.t., erdélyi kir táblai ülnök, Marosszék főkirálybírója. – T. Lajos (1716–1758) és iktári gr. Bethlen Kata († 1790) 7-ik, legkisebb gyermeke. Felesége tancsi gr. Földváry Druzsianna († 1751). 2. felesége lehet: malomvizi gr. Kendeffi Ráchel († 1798. ápr. 15. temetése napja), akinek 2. férje bethleni gr. Bethlen Gergelyné) Gyermeke Lajos (1778–1810). Mv.-en polgári esküt tett (1785. ápr. 23.). Előbb kir. tanácsos, majd II. József császár idejében kerületi táblabíró, kamarás, v. b. t. t, marosszéki helyettes főkirálybíró (1804); Marosszék adminisztrátora és valóságos főkirálybíró (1805–26), mely hivatalába széki gr. Teleki Lajos és zabolai gr. Mikes János, kormányszéki tanácsosok iktatták be. Marosszék főnöki tisztjét 22 évig viselte, mialatt a mv.-i ref. koll. (1786–), a marosszéki és görgényi egyházkerület főgondnoka volt. Különösen, mint a megalakult Theatralis Commissio első elnöke (1803–) fejtett ki tevékeny működést abban az irányban, hogy Mv.-en a színészet meghonosodjon, virágozzon és kultúrhivatásának minden tekintetben eleget tehessen. Minden tekintélyével, nagy tettrekészségével, a magyar színészet iránti mérhetetlen ragaszkodásával támogatta az úttörőket, az itt működő kv.-i színjátszó társaságot és pénzzel segítette, ha anyagilag éppen nem kielégítő eredménnyel záruló játékidény után visszatértek állomáshelyükre. Egyébként is, a kv.-i Commisióval egyetértve, de attól függetlenül adminisztrálta a színházat és úgy pénzügyileg, mint művészi vonatkozásokban befolyást gyakorolt rá. Áldozatosságért a társaság hálásnak bizonyult, amikor 1805. júl. 13-án, születésnapja tiszteletére bemutatta az „Eduard Skotziában” című érzékenyjátékot és amint az ez alkalomra kiadott színlap kihangsúlyozza: „E’ mai nevezetes ünnepnapon (mely minden igaz hazafi előtt méltán fontos), a’ Nemzeti Jádzó Társaság is minden kitelhető igyekezetét arra fordítani igyekszik, hogy ez alkalmatossággal örömének jelét adhassa.” Birtokát Sárpatakot apjától örökölte ott, a családi sírboltba temették el. Neje gr. Földvári Drusiána, a mv.-i ref. kollégium beteg tanulói számára a nyúlasi és sárdi új fogás dézsmáit ajándékozta (1810. ápr. 7.), amelyből 60 frt. jutott a rendelt célra (1812). Marossárpataki, tancsi birtokos. Felesége révén került a tancsi birtok a Telekiek tulajdonába (1751), a késő barokk stílusban épült udvarházat a Telekiek kibővítették.
– Irod.: Albizálás; Berekméri–Gálfi; Bicsok–Orbán; Deé Nagy Anikó 2007; Fodor–Balás; Gudenus; Időtár 1; Keresztes 1995; Koncz; Krón. Füz. (1939. 4/6); Nagy Iván; Orbán János: Táblabírák, főnemesek, pallérok és házak: Városkép és társadalom változásai Mv.-en a Királyi Tábla beköltözése után [1754] = Könyvek által; Sebestyén Mihály: Vázlat Teleki V. (avagy VII) Mihály (1756–1826) életrajzához; Két adalék a mv.-i nyomdászat történetéhez (Telekiek)…