TELEKI Sámuel, § Samu, széki gr.

Sáromberke, 1845. nov. 1., † Bp., 1916. márc. 10. Sáromberkén a Teleki-kriptában nyugszik: politikus, m. kir. honvédhuszár alezredes, vadász, utazó, Afrika-kutató, a Kilimandzsáró első megmászója, a Rudolf és Stefánia tavak, a Teleki Vulkán felfedezője, a MTA tagja. – A könyvtáralapító T. Sámuel (1739–1822) kancellár dédunokája. Teleki Sámuel földbirtokos (1817.–1882.) és gr. Bethlen Erzsébet (1818–1869) fia. Testvérei: Ágnes Zeyk Józsefné; T. Béla; T. Eliz / Erzsébet br. Bánffy Zoltánné. – Magánúton tanult, Debrecenben a ref. koll.-ban érettségizett (1863), a berlini Egy. Jogtud. és Bölcsész Karán (1864. jan.–1866. jan.), göttingeni egy. Államig. Karán (1868) állam- és gazdaságtud., valamint ásványtani, geológiai, földrajzi és csillagászati tanulmányokat folytatott. Hazatérése után katonai pályára lépett, honvéd huszártiszt lett és tartalékállományban alezredesi rangot viselt haláláig. Kilépett a hadseregből (1881). Vagyona és rangja folytán a főrendiház tagja; a gernyeszegi választókerületet képviselte mint a szabadelvű párt tagja az ogy.-en (1881–1905, 1910–). A Téka gondnoka (1882–1916), de nem tartotta tiszteletben az alapító rendelkezéseit. Megismerkedett Rudolf trónörökössel (1881 tavaszán) akivel haláláig szoros baráti kapcsolatban volt, minden évben együtt vadásztak Görgényszentimrén vagy Máramarosban. A pozsonyi Ludwig von Höhnel kíséretében, indult 300 fős afrikai expedíciójára (1886), ahol nagyobb felfedező utat tett (1887. jan.–), útvonal: Zanzibár, Kilimandzsáró havasok, ahol elsőként jutott fel az 5310 m-es magasságig, a hóhatárig (1887 tavaszán); a Kenya hegységet kutatta át (1887 őszén), ahol feljutott a Kenya-hg. tetejére, Boringo-tó, két nagyobb tavat fedeztek fel (1888. márc.-ápr.), amelyek a trónörökösről és feleségéről Rudolf és Stefánia tónak nevezett el, a közelben felfedeztek egy 664 m magas működő vulkánt, amelyet Teleki nevéről nevezett el a tudós világ. Megérkeztek Mombasaba (1888. nov. 25.), ahonnan visszatért Mo.-ra (1889 tavaszán). 1893-ban Elő-Indiába, onnan az indonéz szigetvilágba, Szunda-szigetekre ment. Majd újra a Kilimandzsárón járt (1895). Felfedezéseivel a tudománynak óriási szolgálatot tett, az expedíció sok, addig ismeretlen vagy alig ismert népről gyűjtött forrásértékű adatokat és tárgyi etnográfiai anyagot (expedíciójáról 12 láda etnográfiai gyűjteményt hozott, ez képezi az MNM afrikai gyűjteményének alapját), útján igen sok, addig ismeretlen tájról készített felvételeket. A fotóhagyatékot ma a kv.-i állami levéltárban gondozzák. Számos ismeretlen állat- és növényfajtát és 3 új kaméleonfajt fedezett fel, nevét 6 virágos növényfajta és 1 májmoha viseli. 3000 km utat tett meg, hatalmas fehér foltot tüntetett el Afrika térképéről. Az expedíció részletes történetét Höhner írta meg egy kétkötetes munkában. Ezután is sokat utazott: Anglia, Kairó, Dalmácia, de az év bizonyos szakát Sáromberkén töltötte, a kastély új központi emeletes épületét újbarokk stílusban építette (1912), kapcsolódik a nagyapja építette oldalszárnyakhoz és harmonikusan illeszkedett a régi épülethomlokzatokhoz. A díszudvar, kastélykert, dendrológiai tájkert, halastó, gyakorló és díszlovagló pálya húzódott a Marosig. A dendrológiai park egy része a sáromberki Mezőgazdasági Szakközépiskola birtokába került, a többi mezőgazdasági használatban volt. A kastély és a park ma elhanyagolt állapotban van. Birtokai, 3802 hold, legnagyobb részét (91,29 %) kisajátította a román állam az impérium változás után, a földreformmal (1921). A kastély bútorait, gyűjteményeit a II. vh. idején széthordták, raktárnak, majd iskolának használták az épületet. Utazásaiból magával hozott egy pár afrikai bennszülöttet, akiket a város lakosága megbámult. T. S. használta a környékünkön az első autót. A MTA tagjává választották (1894), az Orsz. M. Vadászati Védegylet igazgatósági tagja (1881), v. b. t. t. lett (1897). A Mv.-i Kaszinónak adományozta a Kossuth u. 8 sz, alatti telkét (1894). Az EKE mv.-i osztálya évenként T. S. Emlék és Teljesítménytúrát szervez (2006–).
– Irod.: Bakó Zoltán: Telekiek ösvényét koptatva (Vásárhelyi Hirlap, 2008. júl. 18.); Bányai Réka: Egy könyvtár mindennapjai = Könyvek által…; Berekméri D. István: Sáromberke és a Telekiek: verses helytörténeti kismonográfia (Mv., 2006); Biás István; Bicsok–Orbán; Bíró; Bíró József: A sáromberki Teleki-kastély = Bíró József: Erdély beszélő kövei (Kv., 2008); Borsos Balázs: Szafari a pále, pále. A gróf T. Samu vezette expedíció (1887–1888) szerepe és jelentősége Kelet-Afrika néprajzi feltárásában (Bp., 1998); Borsos Balázs, Móga János: T. S. nyomában 1–2. (Nú., 1991. febr. 1.; 1991. febr. 8.); Castellum Értesítő (2002., 8. sz.); Cholnoky Béla: Gr. T. S. útja Kelet-Afrikában (Bp., 1937); Czakó Elemér: Mo. a wieni első nemzetközi Vadászati kiállításon (Bp., 1910); Czirják 3; Encyc. Hung.; Erdélyi Lajos: T. Samu Afrikában (Buk., 1977); Erdélyi József: Száz éve indult el Sáromberkéről (Új Élet, 23–24., 1986); Fekete; Gergely Pál: Székely világjárók (Bp., 1940); Gróf T. S. élete és munkássága. Összeáll. Kopári László (Kaposvár, 2000); Gróf T. S. gyűjteménye… (Bp., 1926); Gyászjelentő; Höhnel Lajos: A Rudolf és Stefánia tavakhoz. T. S. gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887–88, 1–2. (Bp., 1892; újra kiad. Véber Károly, 1984; németül: Wien, 1890; angolul: London, 1894); Időtár 2, Juhász Vilmos: Hősök, tudósok, emberek (Bp., s.a.); Keresztes; Keresztes Gyula: A sáromberki kastély (Nú., 1991. aug. 10.); Kodolányi János, ifj.: T. S. (M. múz. arcképcsarnok. Bp., 2002); Kubassek János: Zanzibártól a Stefánia-tóig. T. S. nyomában (Bp., 1989); Lőwy 2013; A magyar országgyűlés (Bp., 1906); Maros megye; Marosi-KZST; MÉL; MNL; Mo. közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi rendes kiállítás eredménye (Bp., 1897–98); Mo. történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig (Bp., s.a.), MUL; Nemes Gyula: A marossárpataki Teleki kripta értékeit mentik (Központ, 2016. jún. 2–8.); Ökrös; Pálffy Gyula: A régi időkből (Mv., 1915); Pană; RNL; Sáromberke, 1319–1994 (Sáromberke, 1994); Szabó–Simon–Szögi; Szabó Árpád Töhötöm: Afrika nyomában – gróf Teleki Samu után még egyszer (Korunk, 2001., ápr., 4. sz.); Székely Napló, (1916. márc. 12.); Szinnyei; Szinnyei J.; Todea; Új lexikon; Új ogy.-i almanach (Bp., 1888); Tüdös S. Kinga; Újfalvi Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok (Kv., 1927); ÚMÉL; -vagy-: Vulkán, tó, és völgy viseli a nevét (Nú., Színes világ, 2006. márc. 11.); Vahot Imre: Országgyűlési emlékek (Bp., 1848), Vojnits András: Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában (Bp., 1990).