TELEKI Sándor, széki gr.

1679 † Gyulafehérvár, 1754. szept. 5., temetve a gernyeszegi ref. templom kriptájába: főispán, főkormányszéki tanácsos. – T. Mihály kancellár és Veér Judit legkisebbik fia. T. Sámuel (1739–1822), a könyvtáralapító apja. Felesége: 1. Esküvő: 1703, gr. Bethlen Júlia (1686. dec. 29. – Gernyeszeg, 1722. dec. 28.). Gyermekeik: Miklós (1704–45) alezredes; László (1710–78) kamarás, guberniumi tanácsos a család gyömrői ágának megalapítója; Lajos (1715–58) felesége iktári Bethlen Kata; Judit († 1734) vargyasi Daniel Istvánné; 2. felesége: Petki Nagy Zsuzsanna. Fiaik: Sándor († 1798) és Sámuel (1739–1822) a könyvtáralapító. Német-római birodalmi grófi rangot kapott (1697). – Tudományszerető és bátor közéleti kiállású ember volt. Mint az enyedi koll. kurátora (1704) amikor a koll. leégett közbejárására került sor egy fontos angliai segélygyűjtésre, saját költségén is tartott külföldön tanuló erdélyi diákokat. Anyja halála (1707) után örökölte a gernyeszegi birtokot. Főkormányszéki tanácsos (1733), erdélyi udvari kancelláriai tanácsos Bécsben (1736), majd Torda vármegye főispánja (1754–), ogy.-i elnök. A mv.-i ref. koll. főgondnoka. (1734–54), a kölpényi uradalmából búzát küldött az intézetnek (1759–69). Apja után örökölte a gernyeszegi és marossárpataki birtokot és kastélyt. Ő volt az első Teleki, aki Sárpatakon lakott (1730–40 körül). Vajdaszentiványon is voltak birtokai. Radnótfáján 7 telke volt. A tudományok pártolását mutatja, hogy Bod Péter neki ajánlotta „Athenás”-át. Innen tudjuk, hogy már ifjú korában, mikor 1704-ben a nagyenyedi iskola elégett, saját levelével engedelmet kért a királytól, őt egy drága török karddal tisztelvén meg, hogy fölépítésére Angliában hitsorsosainál segélyt gyűjthessen, és gyűjtött is. És mikor az ínséges időkben a külföldön iskolázó m. fiúk felakadtak, saját háza ezüstjét tette pénzzé és segítette őket. Felépítette a sáromberki falu ref. templomát, mellszobrát a templom előtt helyezték el (1994).
– Irod.: Bicsok–Orbán; Böjthe Andor: A Görgényi ev. ref. egyházmegye története [kézirat]; Castellum Értesítő (2000, 3. sz.); Deé Nagy Anikó 1997; Gudenus; Időtár 1; K.L. Műv. tört. tan. 2.; Kelemen Lajos 2009; Koncz; Krón. Füz. (1940. 4/10), Iván; Mureş, judeţ; Sáromberke 1319–1994 (Sáromberke, 1994); Sächsisch-Regen; Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007); Szépréti Lilla: A gernyeszegi kastély (Új Élet, 1971, 11. sz.); Tüdős S. Kinga; Vajdaszentivány.