TELEKI, széki gr.

Történeti nevezetességű család, a régi Garázda-nemzetségből s így közös eredetű a kihalt horogszegi Szilágyi családdal. Közös címerüket (1409. febr. 24.) Zsigmond királytól kapták. A Garázda nemzetség szerezte meg többek között a család nevét adó Telek békésmegyei birtokot (1408), majd az egyes ágak előnevét képező Zágorhida, Szék, stb. birtokokat (1414). Ezen ágak fiúágon kihalván, házasság útján valamennyien a széki Teleki családban egyesültek. A 17. sz.-ban tűntek fel Erdélyben. Első ismert tagja Mihály, Bocskai fejedelem testőrkapitánya (1605), akinek felesége széki Garázda Anna révén örökölte a fiúágon kihalt Garázda család birtokait és régi címerét. Fiát Jánost a borosjenői vár kapitányát, zarándi főispánt már széki előnévvel említették (1636) A család fényének alapját az ő és Bornemisza Anna fia II. Mihály (1643–1690.), Apaffi Mihály erdélyi fejedelemnek nagyhatalmú főkancellárja, kora legnagyobb alakjainak egyike vetette meg. Grófi rangot kapott I. Leopoldtól (1685). Tőle ered a család. Halála után, nagy érdemeire való tekintettel a család összes, 1685-től kezdve született tagja grófi rangra emelkedett (1697. ápr. 20.). Mihály fiai római szent birodalmi grófi rangot nyertek és címerbővítésben részesültek. Hat fia közül Mihály a partiumi főágat, Sándor (1679–1754) a család erdélyi főágát alapította meg. A család róm. kath. és ev. ref. Címer: Hasított és kétszer vágott pajzs, koronás szív pajzzsal; ebben vörös mezőben ágaskodó term. vadkecske, jobb előlábában három levelű zöld ágat tart. A nagy pajzs: 1. és 4. kék mezőben az udvar alján szarvaival fölfelé fordított ezüst félhold; ezen befelé ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobb előlábában arany koronát tart. 2. és 5. aranymezőben, a hasításvonalra támasztott fekete fél sas. 3. és 6. ezüst mezőben vörös cölöp. Két sisak; sisakdíszek: 1. befelé fordult, kinövő ezüst egyszarvú; takaró: ezüst-kék. 2. befelé fordult ágaskodó, kétfarkú arany oroszlán, jobb első lábában kivont egyenes kardot tart, melynek közepére arany korona van húzva; takaró: ezüst-vörös. A család 17 sz. második felétől több tagja meghatározó szerepet játszott Erdély közéletében és művelődéstörténetében: politikusok, a tudományos élet, az egyház, az iskola bőkezű pártfogói voltak, sokan közülük maradandó irodalmi alkotásokkal tették ismertté nevüket. A Teleki nemzetségnek – mely a polgári és hadi pályán annyi zászlósurat, országnagyot: kancellárokat, koronaőröket, főispánokat, tábornokokat, a tudományos irodalmi téren egész tábort termett, ezen felül még egy tündöklő tulajdonsága van, és az, hogy szívben, nyelvben mindvégig magyarok maradtak. A Sándor által alapított erdélyi ág kiterjedt birtokokkal rendelkezett: Gernyeszeg, Sáromberke, Marossárpatak, Tancs. Kastélyok: Maros megyében: Gernyeszeg, Marossárpatak, Sáromberke, Görgényszentimre, udvarházak: Magyarózd, Tancs, Mezőnyulas Más megyékben: Felsőzsuk (Kolozs), Kendilóna (Kolozs), Nalácvád (Hunyad), Paszmos, (Besz.-Nasz.), Komlód (Besz.-Nasz.), Alsórákos (Brassó). Kripták: Gernyeszeg: kripta és templom, Marossárpatak, Sáromberke.
– Irod.: Bagyinszki; Bajza József összegyűjtött munkái (Pest, 1861–63; 1899–1900); Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve (Bp., 1897); Benkő József: Transsilvania (Vindobonae, 1777–78); Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei (Bp., ? –1906.); Biás István: Betűsoros kimutatása a széki gr. Teleki-nemzetség mv.-i levéltárában eredetiben, továbbá hiteles és egyszerű másolatban őrzött grófi, bárói, honossági és nemességi okleveleknek (Mv., 1911); Biás István: A Római Szent Birodalmi széki gr. Teleki-nemzetség mv.-i levéltárában őrzött eredeti okiratokon levő címeres pecsétek betűsoros jegyzéke (Mv., 1909); Bicsok–Orbán; Bíró József: A gernyeszegi Teleki kastély (Bp., 1938); Deák Farkas: A bujdosók levéltára: A gr. Teleki család mv.-i levéltárából (Bp., 1883); Fejérpataky László: Magyar címeres emlékek (Bp., 1901–02); Genius kislexikona (Bp., 1930), Gudenus; Hellebrant Árpád: Mo.-i ősnyomtatványok a MTA könyvtárában (Bp., 1880); Hoffmann Edit: Az OMSZM grafikai osztály 86. kiállítása (Bp., 1940); Genealogischen Taschenbuch der deutschen gräflichen Häuser auf der Jahr 1844 (Gotha, 1844), Időtár 2; Ifjúságot képző ismeretek-tára (Bécs, 1840–42); Kempelen, Köblös Zoltán: Magyar családtörténeti könyvészet 1472–1905 (Kv., 1909); Kazinczy Ferenc: A hajdan Garázda-ma már széki gr. Teleki-ház elágazása; Kőrösi Gyula: Emléklapok a gr. Teleki család történetéből); Kővár; Kőváry László; Magyar lélek-magyar munka írásban és képben (Bp., 1943); Magyaro. címeres könyve (Bp., 1913); Makkai László: A magyar könyvgyűjtő kézikönyve (Bp., 1939); MNZS; Nagy Iván, Pálmay; Pintér; Pokoly; A Római Szent Birodalmi gr. széki Teleki család oklevéltára (Bp., 1895); Sándor; Szentpéteri Imre: Középkori oklevélszövegek (Bp., 1927), Szilágyi; Szinnyey József: Széki gróf Teleki család írói (Bp., 1910); Transilvania; ÚIL; ÚIT; Új lexikon.