Magyarpéterlaka, 1707., † Mv., 1756. jan. 16.: teológiai tanár. – Felesége: Viski Sára, V. Pál leánya (1743. nov. 23.–). Férje halála után nagy nyomorban tengődött. A városi tanácshoz intézett beadványában (1779. okt. 20.) panaszolja, hogy „Bányai Székely György uramnál lévő 396 forint Summából álló” pénzét, noha a kir. gubernium is rendelkezett ez ügyben, a nevezett nem fizette ki. Gyermekei: Miklós (szentbenedeki pap) és Krisztina (Getse Dániel orvos édesanyja). – Gyermekéveit Magyarpéterlakán, az apai házban töltötte, beiratkozott a mv.-i ref. koll.-ba (1722–), ahol az oratóriában osztálytanító, a teológiában és zsidónyelvben praeses és senior, majd a marburgi akadémiára ment, ahol Wolff tanítványa volt (1735), végül pedig gr. Teleki Ádám ajánlatára és támogatásából, tanulmányai betetőzése végett a leydai egyetemre küldték. A mv.-i Ref. Koll. teológiai tanszékére, a consistorium határozatából hívták meg Nádudvari Sámuel utódjául (1749–). Állandó pénzzavarral küzdött, úgy, hogy amikor meghalt, közel 1000 forintot adósságot hagyott hátra. Ennek fedezetére ingóságait, könyveit és minden pénzzé tehető tárgyait zár alá vették és elárverezték. Az így begyűlt összeget a hitelezők közt kiosztották, sőt az özvegy részére is 40 forintot juttatott Rosnyai József, a koll. algondnoka. Az ifjúság emlékkövet állított sírhalmára (1758. szept. 2.), ennek ma már nyoma sincs. – F. m..: Carmen natalibus Wilhelmi Hassiae Landgravii dicatum (1738. Marburg); Temetési beszédet tartott: 1746. július 2-én Kaprontzai György, marosvásárhelyi pap és 1747-ben Baló Judit, Bonyhai Simon György református püspök özvegye felett.
– Irod.: Időtár 1; Krón. Füz. (1940. 4/10); Szabó–Szögi.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE