THOROCZKAI-WIGAND Ede, Toroczkai Wigand Ede

Pest, 1869. máj. 19., † Bp., 1945. jan. 20.: műépítész, belsőépítész, iparművész, grafikus. – Felesége: Kégl Margit, Bernády György unokahúga (1908). – Bejárta Európát, s megismerkedett az eklektika és a kibontakozó szecesszió építészeti és iparműv. alkotásaival (az 1890-es években). Még mint festő került kapcsolatba a gödöllői művészekkel, akik a népművészetet tartották az új művészet forrásának: velük együtt járta be Erdélyt (1902–) a népművészet formakincsének megismerése és feltárása, a paraszti életmód tanulmányozása céljából. Elsősorban Kalotaszegen és Torockón végzett néprajzi felméréseket, innen ered elő-neve, sőt későbbi épületeinek stílusa is. Kezdetben bútortervezéssel foglalkozott; külföldön is elismerést kiváltó bútorai szecessziós jellegűek, de egyúttal konstruktív, funkcionális szemléletűek is. Első önálló építészeti tervei a 19–20. sz. fordulóján valósultak meg, de építészi tevékenységének fénykora akkor volt, amikor Mv.-re költözött (az 1907–14). A Bernády által beindított nagyütemű városfejlesztés hozta ide a század elején. A Városháza (1906–08) és a Kultúrpalota bútorait tervezte. A mv.-i Kultúrpalota építésekor egyedüli helyi iparművész volt, aki bútortervezői feladatot kapott a városi könyvtár berendezésében, a falfestést, függönyöket, csillárokat is beleértve. Tervei alapján építették a Gázgyárat a Gyár utcában, a Kereskedelmi és Iparkamara székházát (1909), valószínűleg a somostetői Gaudeamus és az egyetemmel szemben levő volt Székely Kioszk épületét. Sokat dolgozott magánosoknak is: Knöpfler Vilmosnak, Molnár Gábornak, Schmidt Bélának. A Földművelésügyi Min. Székely Akciója és a Vallás- és Közoktatásügyi Min. népisk. programja keretében számos gazd. épületet, népházat, népiskolát és iskolatemplomot épített fel a Mv. környéki és a székelyföldi falvakban (Szabéd, Gálfalva, Sárpatak, Mezőmadaras, Kibéd, stb.). Erre az időszakra esik a mv.-i Székely Kereskedelmi és Iparkamara épületének tervezése (Radó Sándorral), valamint Maros-Torda vm. székházának megtervezése is; ez utóbbi pályatervével, amelyet Kós Károllyal közösen készített, I. díjat nyert. Építészeti munkásságával párhuzamosan folytatta sokoldalú iparműv. tevékenységét: üvegablakai a mv.-i Kultúrpalotát díszítik. A mv.-i Kultúrpalota tükörtermében a mondavilágból ihletett 12 festett ablak közös munkája Nagy Sándorral. Ezek az üvegfestmények San Franciscóban aranyérmet nyertek. A kisterem festett ablakai, az egyiken Bethlen Gábor és tudósai, az ő tervei alapján készültek. Ő tervezte a Városháza bútorzatát, a Kultúrpalota Tükörtermének ülőgarnitúráját, a Felső Kereskedelmi Iskola berendezését is. A M. Iparműv. Társulat és a KZST tagja. Mv.-en belső berendezési kiállítást rendezett (1908). Művészi nagy aranyérem (1912), a Párizsi (1900) és a St. Louis-i Világkiállítás (1904) ezüstérme. T. W. E.-emléktáblát helyeztek el Mv.-en az alkotó egykori mv.-i otthonának falán (2009. okt.). – F. m..: épületek: Bernády-ház (1908, Mv.); Csiszér Berci háza (1910, Mv.); Schmidt-ház (1911, Mv.); Mikó-ház; Bíró-ház. – Írásai: Négyféle mívekről: A nép építőművészete; A ház; A kert és virágai, Egyházművészet (Mv., 1914); Hímes udvar (Bp., 1916); Cserényös házak (Bp., 1916); Hajdanában, régös-régen (Bp., 1917); Régi kert s mívesei (Bp., 1917); Hogyan építsünk a Balaton partján? (Bp, 1921); A kert (Bp., 1923); Akseli Gellén-Kallela (Bp., 1931); Architektúra (Bp., 1936), A kert és virágai: A mv.i KZST ülésén felolvasta (Mv., s.a.).
– Irod.: B. Kaiser Anna: T. W. E. székelyföldi munkái (Építés- és Építészettudomány, 1979); Banner; Bernády emlékiratok; Éber; Gerle János–Kovács Attila–Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete (Bp., 1990); Időtár 2; Keresztes; Keresztes Gyula: A mv.-i Kereskedelmi és Iparkamara épülete (Erdélyi Figyelő, 1. sz., 1994); Keresztes Gyula: Szecesszió Mv.-en: 5.: Közművelődési ház 1–5. (Nú., 1991. nov. 23.; 1991. dec. 7.; 1991. dec. 14.; 1992. jan. 4.; 1992. jan. 11.); Keresztes Gyula: Szecesszió Mv.-en 6.: A stílus folytatása (Nú., 1992. febr. 1.; 1992. febr. 8.); Keresztes Gyula: A kereskedelmi és iparkamara épülete (Nú., 1996. aug. 31.); Keresztes Gyula: T. W. E. alkotásairól [Mv.-en és a megyében] (Nú., 1996. szept. 28.); Keresztes Gyula: T. W. E. alkotásai alkotásairól [Mv.-en] (Nú., 1996. okt. 12.); Keresztes Gyula: A tornyos Városháza építésének 100. évfordulójára (Nú., Színes Világ, 2007. máj. 26.); Keserű Katalin: T.W.E. (Bp., 2007); Kós Károly: Wigand Ede kitüntetése = Kós Károly Publicisztikája (Csíkszereda, 2014); Man, Eugen: Camera de comerţ şi industrie din Tg. M., monument reprezentativ al artei 1900 (Marisia, 32–33, 2013); Marosi Barna 1974; Marosi-Helikon; Marosi-KZST; Máthé Éva: Emléktáblát kap T. W. E. (Krónika, 2009. okt. 23–25.); MÉL; Mv. régi Városháza; Mv.-i Almanach, 1912; Mv.-i kultúrpalota 2013; Nádai Pál: Az iparművészet Mo.-on (Bp., 1920); Nagyjaink; Petrovics Elek: T. W. E. Erdélyben (Művészet, 1912); RNL; Sipos; Tg. M.– Mv.; T. W. E. (Marosvásárhely, 1911. máj. 15.); Turisztikai kalauz; ÚMÉL; W. E. Kitüntetése (Marosvásárhely, 1912. febr. 1.).