THURÓCZY István

Maroscsapó (Maros), 1876. dec. 13., † ?: vasúti tisztviselő. – Szülei T. Kálmán földbirtokos és Sándor Lujza. Felesége Újhelyi Mária Anasztázia. Érettségi és katonaság után a M. Kir. Államvasutak szolgálatába lépett (1900. máj. 30.–), távirászati, forgalmi, kereskedelmi, vasúti tisztképző vizsgákat tett. Dolgozott Tokajban, Bustyaházán, Királyházán, Máramarosszigeten, Debrecenben. A Mo.-i Szociáldemokrata Párt tagja volt, a MÁV Debreceni Igazgatósága területén munkálkodott a M. Vasutas Szövetség helyi szervezetének megalakításán, de kilépett mind a kettőből, mert a forradalom eltért a nemzeti iránytól (1918. dec.). Belépett a Függetlenségi Pártba, majd kilépett. A Debreceni Székely Társaság tagja, majd titkára. Megalakították a Székely Hadosztály Titkos Katonai- és Politikai Bizottságát (1919), amelyben vezető szerepe volt. Szegeden megalakították az Országos Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek választmányi tagja lett és megfogalmaztak egy tilatkozó memorandumot Erdély Romániához csatolása miatt. Kilépett a MÁV szolgálatából (1920. dec.). Bejárta Erdélyt, sikertelen merényletet tervezett a román kir. ellen (1922), letartóztatták, és tíz év börtönbüntetésre ítélték (1924. febr. 26), bűnösnek találták a kir. elleni összeesküvés- és merénylet előkészítésében. Zsiláva, Văcăreşti, Craiova börtöneiben szenvedett, betegen, depressziósan, amnesztiával szabadult (1930. aug. 27.). MÁV-titkári rangban dolgozott, míg nyugállományba vonult (1931–36).
– Irod.: Gottfried Barna: T. I. és a román király elleni merényletterv (Székelyföld, 2010. júl., 7. sz.,); Gottfried–Nagy.