TIBOLDI István, § szentmiklósi

Tarcsfalva, 1792. dec. 26., † Nagykede, 1880. ápr. 17.: tanító, költő, népköltésgyűjtő. – Apja († 1811) földész, földmérő, falusi assessor. Anyja Ürmösi Mária, a siménfalvi lelkész, Ürmösi János leánya. – Apja székelyszentmiklósi birtokára költözött a család. Hét évesen kezdett tanulni a siménfalvi iskolában, majd Székelykeresztúron (1805–13), Kv.-on tanult (1813–17), ahol apja halála után egy ügyvédnél segédkezett és ezért ebédet kapott. A tordai középiskolában köztanító (1817–). Szentgericén volt unit. néptanító (1819–44). Jakab Elek tanítványa volt. Betegsége miatt szentmiklósi birtokán élt (1844–). Felgyógyulása után a falubeli és a kis- és nagykedei iskolában tanított, ahol a szomszéd falvak gyermekeit is tanította (1845–48). Első verseit a Remény közölte (1840), Székely Közlöny, Vasárnapi Ujság. Halála után írásait közölte a Keresztény Magvető, Unitárius Egyház melléklete (1928), Igaz Szó. Korának ismert népköltője volt: írt lakodalmi és sírverseket, koporsófeliratokat, halotti búcsúztatókat, névnapi köszöntőket, vidám, enyhén csipkelődő epigrammákat, meséket. Az utolsó versezetét Keresztúri vendéglő c.-mel írta (83 évesen). Kriza János és Szentiváni Mihály körében megszerette a népköltési gyűjtést és a népdal művelését, Kriza János segítője volt a Vadrózsák anyagának összegyűjtésében. Jakab Eleknek több éven át küldött meséket, karácsonyi verseket, adomákat, népies- és tündérmeséket, székely szólamokat, táncokban kiáltott versmondatokat és tájszókat. Az adomákból Üstökös és a Székely Közlöny is közölt. Jakab Elek a nála összegyűlt Tiboldi-féle kéziratköteget eladta Mikó Imrének, aki azokat Kriza rendelkezésére bocsátotta. Kriza halála után visszakerült Jakab Elekhez, s ő a keresztúri Unit. Gimn.-nak adta, és itt talált rá Mészáros József. Mészáros a kéziratban maradt gyűjtését közreadta, az Adomák és tanítómesék (Buk., 1988) c. alatt, Hagyomány és humor százados sorsa c. bevezető tanulmányával. A népdalok mellett mindent lejegyzett, amit érdemesnek tartott: közmondásokat, táncmondókákat, tündérregéket, adomákat. tréfás, humoros történeteket, határrészneveket is. Szentgerice híres borait külön füzetben énekelte meg, amely sokáig volt kedvelt olvasmánya Nyárádremete olvasóinak. Kéziratait az OSZK és az MTA kézirattára őrzi. Emlékét Szentgericén egy közhasznú alapítvány őrzi (1996–). – F. m..: A hamis vádakot szenvedő tanítónak jó barátjához írt levele Dapphó mértéke szerént (Torda, 1819); Bacchus’ szent gerlicei v. Gericzei utazása (Mv., 1841); Bacchus’ szent gerlicei utazása / Megjelent Balázs Sándor szentgericei unitárius lelkész gondozásában (Pomáz, 2005); Adomák és tanítómesék: Kriza János kéziratos hagyatékából; T. I. gyűjtése; kiad. Mészáros József (Buk.–Bp., 1988.); antológ.: Remény Zsebkönyv (Kv, 1840, 1841); Székelyek a költők dalaiban (Bp. 1908).
– Irod.: Bölöni Domokos: Bacchus körbejárja a falut (Nú., Múzsa, 707. sz., 2005. szept. 24.); Jakab Elek: T. I. (Néptanítók Lapja 1879); Kelemen Lajos 2009, Kriza 2; Mészáros József: Visszatér-e T. I. Szentgericére?… (Nú., Múzsa, 97. sz., 1993. máj. 20.); Mihály János: T. I. adomái (Örökségünk, 2007, 3. sz.); Nagy Miklós Kund: Egy kézirat életre kel (V. Z., 1988. aug. 13.); Olosz Katalin: Adomák és tanítómesék (Igaz Szó, 2. sz., 1989); Rugonfalvi Kiss; Sepsiszéki; Szakál Anna: A folklórgyűjtő Tiboldi kéziratos anyaga és folklorisztikai értékelése. = Voigtloristica: Tanulmányok a 70 éves Voigt Vilmos tiszteletére / szerk.: Filkó Veronika, Kőhalmy Nóra, Smid Bernadett (Bp. 2010); Tiboldi István autobiográfiája (Szakál Anna kutató közlése); Szentgerice; Szinnyei; Szinnyei J.; ÚMÉL.