TOLDALAGI Mihály, nagyercsei gr.

1763., † Mv., 1822. jan. 23. Nagyercsében temették (jan. 26.): főkirálybíró. – T. Ferenc (1724–1803) és br. Bánffy Kata fia. Felesége: zejkfalvi Zeyk Borbára. Gyermekük nem volt. – Királyi hivatalos (1791), számfölötti (1794) majd valóságos k. táblai ülnök (1815–). A görgényi ref. egyházmegye gondnoka. Szerepet játszott a mv.-i első kórház felállításában, amit anyagilag is támogatott. A franciák ellen háborúzó osztrák birodalom a magyar nemesség segítségét kérte, ezért megalakult az insurrectio, melynek megszervezésére permanens bizottságok működtek. A szervezkedés különösen Erdélyben nagy akadályokba ütközött, mert a jogaitól megfosztott nemesség elégedetlenkedett, bizalmatlankodott és a toborzásra lelkesítő felhívások eredménytelenek maradtak. T.M. főkirálybíró nevezetes szerepel töltött be az insurrectio szervezésére kirendelt marosszéki bizottságban (1809), melynek főbiztosaként, nagy erőfeszítéssel kívánt eleget tenni kényes megbízatásának. Azonban nem nagy eredménnyel működött, mert a székelyek nem állottak kötélnek, sőt a Jedden megtartott nemesi gyűlésen olyan fenyegető magatartást tanúsítottak, hogy az egész bizottság, élen a főkirálybíróval, megfutamodott. E kudarc után a kirendelt bizottság még egyszer összeült Mv.-en és amint szóba került a marosi székelység másodszori összehívása és annak helye a résztvevők egyhangúlag kiáltották: „Jeddre ne”. Innen ered az egész Marosszéken ismert szólásmód, amit jogtiprás, vagy valamely sérelem esetén alkalmaztak. Halotti címere a kv.-i Farkas utcai templomban.
– Irod.: Entz–Kovács; Fodor Sándor (S): A város környéki falvak (Nú., 1997. júl. 26.); Gyászjelentő; Időtár 1; Kornis; Krón. Füz. (1937. 2; 1939. 4/6), Nagy Iván; Szotyori.