TOMPA János, kisborosnyói

Kisborosnyó, 1770., † 1834. szept. 23.: tanár. – 9 éves korában Enyedre vitték tanulni, hol anyai nagybátyja, Herepei Ádám segélyezése és vezetése mellett, mint Fülöp Elek és Köteles Sámuel tanulótársa nőtt fel és itt vált köztudottá, hogy: „Tompa, Fülöp, Köteles, mind a három nagy eszes!” . Végzett (1788) és a rhetorica klassisban, köztanító lett. Göttingában és Jenában három évet töltött (1796–99), majd hazatérve, éppen az új századdal köszöntött be Nagyenyedre, mint megválasztott, lelkész, de már ugyanazon évben Mv.-re, a teol. tanszékre választották meg tanárnak, beiktatták (1801 febr. 6–17). Tekintettel fájós lábára, a kollégiumhoz közel fekvő dr. Mátyus István-féle, Kazinczi-utcai házban lakott. Cenzori hivatalt töltött be (1802), ugyanez évben részt vett Mv.-en, majd Radnóton (1803), ismét Mv-en (1814), K-Gálfalván (1805), Tordán (1826) és Déván (1830) tartott szinódusokon. 16 és fél évi itt működése után visszahelyezték Nagyenyedre (1817), amikor szept. 3-án búcsút mondott Vásárhelynek. Kitűnő szónok, jó előadó és szabadelvűen gondolkodó tanár volt. Neje: Cseh Kriska, Cseh Sándor, mv.-i polgár leánya (1811–). Gyermekei: János (kolozsvári mérnök), Lajos (kolozsvári mérnök) és Róza. Itt megjelent 11 temetési emlékbeszéde. – F. m..: A vének koronája… melyet losontzi Bánffy Klára gr. gr. Bethlen László özvegye felett Mv., 1804. nov. 18. (Kv., 1805, Asszonyember főcimmel; Kv., 1823); A’ jó keresztyén édes atya. Halotti beszéd gróf Gyulai Ferentz temetési pompájára, elmondotta a’ szenterzsébeti ref. templomban 1807. márc.ának 22 (Mv., 1807); Az ifjú pályafutó: Halotti beszéd. Veér Pál felett Mv. 1809. pünkösd hava, 14. (Kv., 1810); Az Isten változhatatlansága a változandóságokban: Halotti elmélkedés Gróf széki Teleki Lajos felett, Mv. Szent János hava, (Kv., 1811); Az egyenes szívű néptanító: Halotti beszéd Vályi Elek felett (Kv., 1811); Gyászbeszéd szentpáli Szentpály Elek felett (Kv., 1814); Egy halotti beszéd és könyörgés Gróf. Bethlen László felett. Mv. 1814. ápr. 13. (Kv., 1816), Az álnokság nélkül való igaz izraelita: Gróf Bethlen Dániel felett, 1822. máj.19. (Kv., 1822); Gyászbeszéd Mara Lőrincz felett (Nagyenyed, 1831); Gyászbeszéd Őry Susánna Tövissi Gergelyné felett (Nagyenyed, 1830); Könyörgés Gr. Bethlen Rozália gr. Bethlen Imréné felett (Nagyenyed, 1832); kötetben: Köblös Zoltán: Halotti beszédek (Kv., 1905); Kéziratban maradt művei: A’ keresztyén vallás és társaság históriája. Lemásolta: Musnai Sámuel, sóváradi ref. lelkész, a ref. koll. könyvtára részére.; A’ háládatos katona jó emlékezete, eléadva egy beszédben, melyet zágoni mélt. L. B. Szentkereszti András úrnak, a’ cs. kir. apost. Felség General Majorjának, az Ersébet katonai rend egyik keresztes vitézének tiszteletére készített és midőn a’ háládatos Brittusoktól az 1794-iki április 24. napjának emlékezetére küldött drága kardot a’ m-vásárhelyi ref. Kollégium múzeumának ajándékozta és ugyanakkor a’ papi hivatalra magát elszánt és legjobb készületű egy ifjúnak felsegélésére alumniumot rendelt volna, sok főméltóságú és rendű urak jelenlétében a mv.-i ref. kollégium nagy auditóriumában 1805-ben június 28-án el is mondott K. B. Tompa János.
– Irod.: Fogarasi; Kiss–Kálmán–Bierbrunner; Kocziány; Koncz; Krón Füz. (1939. 4/7); Művtört. T. 1980; Pál-Antal 2009, Rugonfalvi Kiss; Salamon József: De statu Ecclesiae Evangelico-Reformatae in Transilvaniae (Claudiopol, 1840); Szinnyei.